Bevásárlás közben kiflit adni a gyereknek a bevásárlókocsiban - szerintetek?

Utolsó, akkor gondolom mi nem egy helyre, vagy nem egy időben járunk vásárolni. Bár messze nem tartom magam szuper anyukának, szerintem egyszerűen csak nem való a boltban megenni semmit, ami még nincs kifizetve. Nekem nem okozott gondot, hogy ezt a gyerekkel is betartassam.

De szólj, ha véletlenül Pécsen jársz, akkor majd úgy időzítem, hogy megnézhesd, TÉNYLEG nem eszünk vásárlás közben :)

nálunk minimum 1-1.5 órás egy bevásárlás

mert csak havi 2x megyek

ha valami apróság kell akkor itt a sarkon megveszem de csak ha tényleg kell (drága a bolt)

szal ha éhes lesz akkor kap enni pl kiflit

mindig rendesen elszámoltam vele a kasszánál

most h már 6 és 9 évesek a nagyok már kibírják a kicsi meg kap ha éhes lesz közben

a nagyoknak előtte mindig adok nasit/uzsit

/stb.. innit de egy 10 hónapossal ne tudom ezt megértetni h nem adhatok neki majd 2-3 évesen megbeszéljük vele is mint a nagyokkal

9:36-nak

Ha Pécsen jársz, én is beszállok, hogy megnézd, hogy lehet kifli/csoki nélkül vásárolni.

A nagybevásárlás ugye tervezhető, nem csak úgy kipattan a fejemből, hogy én 10 percen belül meg akarok venni 1-2 heti kaját. Annyi a titkom, hogy miután itthon megette a gyerek a tízóraiját/ebédjét/uzsonnáját, utána rögtön elindulunk. Valahogy még soha nem akart éhen halni a boltban. Ha pedig arról van szó, hogy lefoglalja magát, viszek neki 1-2 itthoni játékot vagy bevonom a vásárlásba őt is.

Ja, és mellesleg nem ettől lesz valaki szuperanyuka, de ezt kár is tovább magyarázni. Ezerszer leírtam már, hogy mindenki máshogy csinálja, ez nem befolyásolja az anyaságát. Ha neked tudattalanul bűntudatod van a kiflizés miatt, nyugodtan titulálj másokat szuperanyának, mert nem adnak a gyereknek. Én nem szóllak le téged (gúnyosan, ironikusan sem), mert azt hiszem, mindenkinek joga van úgy szoktatni a gyerekét, ahogy neki jó, ahogy az ő értékrendje diktálja. Pikírtség nélkül mondom, hogy engem nem zavar, ha látom, ahogy más kisgyerek eszik a boltban, az ő dolguk, vélhetően egy idő után úgyis leszokik róla, ahogy többen írjátok is. Mindannyiónknak az az érdeke, hogy gond nélkül zajlódjon a bevásárlás, a gyerek is ellegyen, ki így éri el, ki úgy.

'de egy 10 hónapossal

ne tudom ezt megértetni h nem

adhatok neki majd 2-3 évesen'

Ez nem magyarázat, ha ennyi idősen oda adod, akkor pont 2 éves korára megtanulja, hogy a boltban tök természetes dolog enni..

Nem kell megértenie 10 hónaposan, egyszerűen nem kell neki oda adni és ennyi, ha hisztizik, majd abbahagyja. Én sem adtam a fiamnak és még él.. Egy egy órás vásárlást ki lehet bírni kajálás nélkül. Amúgy én multinál dolgozom, és bizony abban az üzletben nincs evészet, mert megy az őr és szól anyucinak, hogy legyen szíves fizetés után gyereket etetni.

De számomra érdekes, hogy itt mindenki becsületesen kifizeti, az életben azért ez 90%-ban nem így van.

Az én 2 éves fiam sem bírja ki a hosszabb bevásárlásokat nyugton ülve, ezért én mindig otthonról viszek neki pár szem kekszet, ropit egy átlátszó zacsiban (hogy látszódjon, hogy nem az ottanit eszi), így a rágcsálással elfoglalja magát. Még soha nem adtam neki olyat, amit még nem fizettünk ki, nem illik szerintem. A kisebb boltokat kibírja evés nélkül, max fogja a kezében a túró rudit, majd adja a pénztárosnak, hogy kifizessük, és utána bontjuk ki.

Szerintem ez az arany középút, hogy otthonról viszek valami rágcsát, így ehet is, de mégsem a bolti árut.

Én bizony mindig azzal kezdem, hogy megkapják a kiflit. Természetesen szólok a kasszánál, hogy volt még egy, ezzel soha nem is volt gond. Én magam szoktattam hozzá a gyerekeket és nem verem a falba a fejem miatta. Teljes nyugiban vásárolhatok, a gyerekek pedig nem is próbálnak semmit megvetetni velem - csokira se, játékra se kötik rá magukat - boldogok a kiflijükkel, én meg nyugiban bevásárolok.

Nekem nincs segítségem, hogy nélkülük vásároljak, ezzel a kiflimódszerrel viszont megvásároltam magamnak a nyugis vásárlásokat. De még soha nem kaptam ezért egy rosszalló tekintetet sem.