A férjem vakmerő vezetési stílusa miatt többször érzem azt, hogy életveszélyben vagyunk én és a gyerekek, mit tegyek?

jaj de jó, hogy nem én vagyok a felesége!!!

csodálom, hogy el bírod még viselni.

nalunk apos tok ugyanez. en nem vagyok hajlando vele egy kocsiba ulni, ha o vezet, gyerekkel meg plane.

(olyan hirtelen kanyarodik pl hogy az esetek 80%ban hányok :S)

én hatarozottan megmondtam neki, hogy ez igy nekem nem. inkabb megyek tomegkozlekedessel vagy setalok.

Tényleg gáz lenne bármilyen mentséget keresni az ilyen hozzáállásra.

Az én férjemre is erősen jellemző volt a sérthetetlenség érzése, mások hibáztatása. Aztán egy alkalommal sikeresen ráijesztett egy tapasztalatlan nőre, aki tövig nyomta ijedtében a féket. Ő meg beleszállt hátulról. A szépsége az volt pluszban a dolognak, hogy éppen a gyerekeket vitte oviba, és nem kötötte be Őket, csak belerakta a gyerekülésbe. Még akkor is megpróbálta kimosni magát, azt mondta nekem, hogy a gyerekek kötötték ki magukat. A srácok meg elmesélték, hogy reggelente apa siet, és azt mondja, ilyen rövid útra nem kell bekötni őket. Mivel én nagyon korán jártam dolgozni, továbbra sem tudtam én vinni Őket,de megmondtam neki, hogy a következő esetnél, hogy nem biztonságosan viszi a gyerekeket, egyszerűen vaslapáttal agyonütöm.

Valamivel normálisabban vezet azóta az utakon is, szerintem nagyon fájt neki a kocsi javítási költsége, mert ugye a biztosító a nőnek fizetett, neki nem.