Nagycsaládosok, meggyőznétek!?!?!?

ha marad a FIDESZ, éhen fogunk halni 2 gyrekkel, nem hogy hárommal:-((((

Az új adórendszer meg lézetező legigazsságtalanabb, de nem baj, fő hogy 2 gyrekkel nem vesznek vissza maunkahelyemre, más úgysem számít

bár minidg lesznek hüyléek, akik beveszik megszik "narancsot"

a cirkusz megvolt eddig, de kenyér soha nem lesz

ja holnap 8 forinntal emelkedik a benzin és gázolaj ára is, 20 éve nem volt iylen szar az élet, mint most

Szerintem ez azon múlik, hogy HOGYAN nőnek fel azok a fiatalok.

Egyik barátnőmék nyolcan vannak testvérek, és bizony mesélte, hogy anyagilag sokszor nem volt nekik könnyű.

Viszont azt is mesélte, hogy miután nemrég hozzá ment feleségül élete szerelméhez, az első kettesben töltött karácsonyuk alkalmával elsírta magát, mert hiányoztak a testvérei.

Olyat is ismerek, ahol a nyolc éves kisfiú a Kanári Szigetekre jár nyaralni, és mindene meg van, amit csak anyagiakban el lehet képzelni, de mindig lógatja az orrát, mert nincs testvére.

Szerintem ez az, ami plusz azoknak, akik jó családban nőnek fel.

Azt gondolom, hogy ez nem jön egyenesen arányosan a gyerekek magas számával, tehát nem elég a "sok gyerek" a boldogsághoz, és kevés (egy-két) gyerekkel is lehet jól csinálni, tehát végső gondolatom az, hogy akkor kell bevállalni a következő gyereket, ha a szülők közösen vágynak erre. Szerintem a legfontosabb a nevelésben a lelki rész, ami nem függ az anyagiaktól, viszont van tényleg, akinek kevesebb gyerekre van ilyen fajta "lelki energiája", és ezt mérlegelve érdemes bevállalni vagy nem bevállalni szerintem.

A többi megoldódik!

14:53 Hogy jött ki neked a 100 ezer??

Nagyon jó olvasni a kommenteket, mert én is épp ilyen dilemmában vagyok mint a kérdező. Szeretnék nagyon harmadikat, de félünk..

Igaz semmivel nem állunk rosszabbul azüta amióta 2 gyerek van egyenlőre, vagyis annyival sz@rabb a helyzet amennyivel a bank cseszik ki velünk.

Nyilván iskolás korban jönnék elő a nehezebb anyagi gondok, de jó esetben addig talán az ember újra dolgozik. És talán 3 gyerekkel sem lesz nehezebb elhelyezkedni, mint kettővel. És mi van ha most nem vesznek fel sehova..vissza már nincs hova mennem....itt leszek 2 gyerekkel 0 forinttal, vagyis 36 600-al, ami a családink. Ha 3-al azonnal nincs munka minimális pénz tovább is marad, nem? Ha erről az oldalról nézzük elgondolkodtató.

De ha onnan nézzük, hogy beleőrülök a gondolatba, annyira szeretnék nagy családot...hát nehéz.

Az egyik hozzászólásra reagálok csak.

Egyke vagyok, a szüleim jómódúak. Sosem jártam semmilyen sportra, szakkörre, táborra, pedig lett volna rá pénz, de a szüleim nem áldoztak rá, csak magukra.

Házat, lakást nem vettek, a tanulmányaimat nem fizették, mondván, hogy ők nem azért dolgoznak.

Van 2 gyermekem már, néha eszembe jut, hogy jó lenne egy 3. is. De anyagi okok miatt nem menne:( És nem azért, mert táborra, szakkörre nem áldoznék. Dehogynem, csak nem lenne miből:( Most is hónapról hónapra élünk, semmi megtakarításunk, semmi saját tulajdon... Pedig dolgozunk a férjemmel becsületesen, de sajnos keveset keresünk.

Szerintem határtalan optimizmus szükséges csupán a nagy családhoz. :) Minden tiszteletem azoké, akik hisznek a jövőben, sajnos én (vélhetően sanyarú gyermekkorom miatt) csak annyi gyereket mertem vállalni, amennyiről úgy érzem, ha esetleg egyedül maradnék is tudnék gondoskodni. Mindemellett remélem, hogy tudom majd segíteni is őket, mikor „kilépnek az életbe”, mert saját tapasztalatból tudom, milyen rossz albérletről albérletre járni.

Néhány hozzászólás alapján úgy látom, a nagycsaládosoknál szlogenszerű a hozzáállás, ami itt többször elhangzott, és a mi egyik ismerősünk úgy fogalmazta meg: egy gyerek – csupa aggodalom, két gyerek – úgy érzed, csapdába kerültél, háromtól pedig már mindegy, hogy hány van.

16:25-ös hozzászólóra reagálva:

Elhiszem, hogy ilyen is van, és ebből látszik, hogy nyilván a pénz nem minden. De ilyen alapon azt is írhatnánk, hogy vannak testvérek, akik gyűlölik egymást… minden opciót nem lehet figyelembe venni.