Idegbeteg vagyok a saját gyerekeimtől?

Itthon vagyunk nyári szünetben. Van napi rutinunk, és minden napra programunk (játszóterezünk, sétálunk, barkácsolunk, stb.), de mivel mindketten tartósan össze van zárva (és kicsik a táborozáshoz 4 és 5 évesek egy lány egy fiú), napi 50X hajbakapnak. Üvöltve beszélnek, kínozzák egymást, visítoznak, kergetőznek. Engem meg szed szét az ideg, hogy nem tudok 2 percre hátat fordítani, mert addig megölik egymást, vagy hangmérgezést kapok. Már sok módszeren túlvagyunk, szétválasztáson, büntetésen, állandó felügyeleten (már krumplit sem hámoztam 1 hete anélkül, hogy ne ott ülnének a konyhaasztalnál valamilyen projecttel, ahelyett, hogy szépen játszanának a szobájukban).

De a legnagyobb probléma az, hogy úgy érzem széthasad tőlük a fejem, már én is üvöltözöm pedig utálok, és alapvetően hányingerrel ébredek, hogy még egy nap kezdődik velük. Pedig ugye most kéne élveznünk egymás társaságát és a nyarat. Ha nem 100%-osan foglalom le őket, ez van (és azért én mennék néha wc-re, vagy sütnék ki nélkülük egy rántott húst, stb.)

Újabban délután sem alszanak...ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!

Mit csináljak velük? Nincs segítségem...Félek, hogy mire vége a nyárnak, egy üvöltözős, verekedős, ideggyenge boszorkány lesz belőlem :-(((((