Idegbeteg vagyok a saját gyerekeimtől?

sztem légy kicsit szigorúbb velük. ha nem tudnak szépen együtt (vagy ha annyira nem megy akkor külön) játszani, akkor igenis legyen vmi retorzió. én első körben elmondanám nekik, nyugodtan, de úgy hogy leültetem őket, hogy anya szeretne mondani nektek vmit, nem két üvöltés közt, hogy nagyon nagyon elszomorít amit csinálnak (itt felsorolnám hogy mit, egymás vegzálása, üvöltés stb), és biztosan észrevették, hogy miylen sokat kiabálsz velük te is, ez azért van, mert felmérgesítenek a viselkedésükkel. ezennel tudomásukra hozod, hogy ha továbbra is ezt csinálják, akkor egész nap a szobájukban ücsöröghetnek néma csendben. és ne kérjenek tőled semmit, mert te is hiába kéred őket a normális viselkedésre. majd akkro lesz játszótér, eggyüt játék stb, ha szépen tudnak viselkedni. ezt persze az ő szintjükön megfogalmazva, de nagyon határozottan, és be is kell tartani. nem kell semmi különös büntetést kiróni, csak épp csöndben maguknak kell lenniük, a jutalom meg az hogy együtt lehetnek veled, segíthetnek, és te jókedvűen beszélsz velük, nem mint egy idegbeteg boszorkány. szerintem enbnyi idsően már meg kel hogy értsék, hogy anyának most dolga van, és kicsit szeretne nyugodtan húst sütni vagy pisilni, és addig saját játék van részükről, és majd ha te elvágezted a dolgodat, akkor van közös program. egymást verni, visítani stb meg nem lehet, mert ezek nem emberi dolgok, hanem a majomházba valók (esetleg ha kicsit toleránsabban tudod nézni, akkor ne végy mindent direkt idegesítő zajkeltésnek, azért két kisgyerek nagyon hangos tud lenni csak úgy "normál" esetben is, csak akkor szólhj rájuk, ha egymással dühösen visítanak). nem kell egymást szeretni, de tisztelni igen. (mondom ezt én, aki anno állandóan verekedett az 1 évvel idősebb bátyjával). :)

de azért mi sokszor játszottunk szépen csöndben is.

Szia!

Szerintem unatkoznak. Ha van lehetőséged heti 2 nap menjetek vhova.

Pl:

strand, állatkert, piknikezés vmi parkos részen (szendvicseket együtt csináljátok, meg limonádét vagy teát)

bicikli túra

könyvtár (képeskönyvek nézegetése vagy kölcsönözhettek amiből másnap olvasol, addig se ők beszélnek:-)).

Aszfalt krétázás

ha van olyan ismerős ahol vannak állatok azok megnézése

bábkészítés, bábozás

diafilmezés

gyöngyfűzés

babból, lencséből, kavicsból kép ragasztás

papírsárkány készítés, szeles napon eregetés

papírcsónaj úsztatás kádba, lavórba

barkóba

activity (elkészítés házilag) írás helyett rajzolva a feladványokat

Babazsúr egyik nap az egyikőjük 2-3 ovis társa, majd a másiké. Aki barát nélkül van segít uzsit csinálni. Ha mázlid van visszahívják a gyerekeidet és már van is szabad két órád.

Ennyi jutott eszembe remélem segítettem.

Én ma pont egy ilyen kérdésfeltevésen gondolkodtam. Én is kivagyok, tanácsom nincs. A mi gyerekeink 3,5 1,5 évesek. A férjem 7nél előbb nem ér haza, akkor éhes és fáradt, nem mondhatom neki, h "na hello, leléptem regenerálódni". Pedig úgy mennék legalább egy kozmetikára (kb. 1 éve voltam).

Az én tapasztalatom annyi, h tényleg jó egy kis környezetváltozás mindenkinek. Új ingerek, új élmények.

Teljesen megértelek.

Nekem lányaim vannak 3 és 5 évesek. Ő is csinálják a műsort nap mint nap.

Annyi a szerencsénk, hogy a nagyobbikom imád oviba járni, így nyáron is jár, nagy udvarunk van, és sokat vagyunk a balcsiparton, mert itt lakunk. Ráadásul a férjem is sokat foglalkozik velük.

Igazából jó tanácsot nem tudok adni, kitartás, most ez egy ilyen időszak.

Nekem a nyugtatóhatású citromfűtea sokat szokott segíteni.

Férjed?

Beállok a sorba!

Nekem "CSAK" egy fiam van, most lesz 4 éves. Eljutottam nála odáig, hogy szívem szerint fellövetném a világűrbe!

Mellette én nem kozmetikába vágyom, hanem csak el a ... vécéig. Még ezt is előre meg kell terveznem. Iszonyú.

Mindenki azt mondja, hogy elszúrtam a dolgot, de sajnos még így visszafele nézve sem tudom, hogy hol.

Segítségem azért nincs, mert senki nem meri egyedül felvállalni a gyerekem még egy fél órára sem. Fiatal korom ellenére látványosan megőszültem.

Aztán amikor azt vettem este, hogy ma még semmit nem ettem, akkor kattant bennem valami. Berágtam. Változtattam.

Nálam a legfontosabb szabály az volt, hogy elfelejtettem a kérdőjeleket. Nem kérdeztem, hanem kijelentettem. És következetesen tartottam magam a kijelentésemhez. A gyerekemmel két hétig "harcoltunk", aztán beadta a derekát. Azóta zongorázni lehet a különbséget. SzófogadóBB!, tudja mikor lehet és kell is beszélnie, mikor kell csöndben lenni, tud viselkedni egy temetésen is, megeszi azt, amit elé teszünk, nincs csoki, cukor, édesség, nincs nyafogás, hiszti. Ha lefekvési idő van és csak szólok, automatikusan "döcög" be a szobájába, stb.

Ha főzök, akkor nem zavar, mert anya most "dolgozik", de cserébe tudja, hogy a délután nagy része csakis az övé.