Idegbeteg vagyok a saját gyerekeimtől?
Itthon vagyunk nyári szünetben. Van napi rutinunk, és minden napra programunk (játszóterezünk, sétálunk, barkácsolunk, stb.), de mivel mindketten tartósan össze van zárva (és kicsik a táborozáshoz 4 és 5 évesek egy lány egy fiú), napi 50X hajbakapnak. Üvöltve beszélnek, kínozzák egymást, visítoznak, kergetőznek. Engem meg szed szét az ideg, hogy nem tudok 2 percre hátat fordítani, mert addig megölik egymást, vagy hangmérgezést kapok. Már sok módszeren túlvagyunk, szétválasztáson, büntetésen, állandó felügyeleten (már krumplit sem hámoztam 1 hete anélkül, hogy ne ott ülnének a konyhaasztalnál valamilyen projecttel, ahelyett, hogy szépen játszanának a szobájukban).
De a legnagyobb probléma az, hogy úgy érzem széthasad tőlük a fejem, már én is üvöltözöm pedig utálok, és alapvetően hányingerrel ébredek, hogy még egy nap kezdődik velük. Pedig ugye most kéne élveznünk egymás társaságát és a nyarat. Ha nem 100%-osan foglalom le őket, ez van (és azért én mennék néha wc-re, vagy sütnék ki nélkülük egy rántott húst, stb.)
Újabban délután sem alszanak...ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!
Mit csináljak velük? Nincs segítségem...Félek, hogy mire vége a nyárnak, egy üvöltözős, verekedős, ideggyenge boszorkány lesz belőlem :-(((((
válasza:Barátnőid biztos vannak...Vagy szomszéd, akivel jóban vagytok. Én ha már ennyire a határán lennék tűrőképességemnek, nem nézném, kinek adom őket egy csöndes óráért cserébe...
Aztán ha ez megvan, jöhet egy kád nyugtató fürdőolajos víz...:)
A barátnőim mind elkoptak mellőlem (külföldre költöztek vagy vidékre házasodtak, illetve belevetették magukat a cosmo-girl életbe), szomszédra nem bíznám. Amíg óvodába jártak, addig jó volt, el voltam kényeztetve, hogy csönd van körülöttem és csöndben tudok dolgozni (biztos függő vagyok, én még zenét sem kapvsolok be ilyenkor). Most igazából az billent ki legjobban, hogy konstans zaj van.
Estére már undorom van az élettől, alig várom, hogy magammal foglalkozhassak, pedig nem vagyok önző típus, szívesen foglalkoznék velük is...
válasza:Jó, most pedig mind a ketten irány a szobátokba és egy hangot se halljak amíg a nagy mutató ide és ide nem ér! Ha ügyesek lesztek csinálunk utána sütit/gyurmázunk/festünk stb.
Légy szigorúbb kicsit, gondolj magadra. Igenis menjenek játszani, építsenek sátrat paplanból, vagy valami szépet legóból amit utána jól megdicsérsz.
válasza:próbáld bevonni őket a házimunkába, segítsenek.
Enyémek kisebbek, ha nem tudnak valamivel játszani, elveszem figyelmeztetés után a játékot. És igen, megy a folyamatos sarokba ültetés, egyik az egyik szobába, másik a másikba. Nekem is zsong a fejem estére. Sosem gondoltam volna, hogy állandó alapzaj lesz, és egy nyamvadt híradót sem lehet megnézni, mert a gyerek egyfolytában mondja a magáét.
Köszönöm!
Olyan sz.ranyának érzem magam, amiért idegesítenek a saját gyerekeim. Úgy érzem az egész nap fegyelmezésből meg kényszeres program-csinálásból áll. Nincs egy spontán öt perc, amikor csendben leülök kávézni (csak ha magamra csukom az ajtót......bár most ezt is meg tudtam írni, a lányom vadul öntözi az erkélyen a virágokat (szegények :-D ) a fiam meg legózik, megtört volna az átok ??? :-DDDDD
válasza:Megértelek, de jótanácsom nincs. Én is túlélésre játszok, aztán meg iszonyat lelkiismeretfurdalásom van, hogy nem tudom élvezni a velük töltött időt. Az enyémek 4 és 1,5 évesek. Egymást imádják, de féltékenyek, ha valamelyikkel foglakozok. Ha a kicsit szoptatom, akkor a nagy ugrál a fejem tetején, és kiabál, hogy "Ha nem ölelsz meg nem is szeretsz! Hagyjál békén ha nem ölelsz meg" Már mi is túlvagyunk büntin, magyarázaton, szigoron, babusgatáson, de semmi haszna. Ha csak egyikőjükkel vagyok, tök jó, de ha mindketten velem vannak katasztrófa. És csak velem csinálják ezt. Alig várom hogy este mindenki lefeküdjön (a férjem is beleértve)és csend legyen végre. Senki ne szóljon, ne adjon feladatot, és ne ugasson bele mit csinálok. Csak sajnos addigra éjjel fél 11 van, és nincs már erőm semmihez, de lefeküdni sem tudok, mert kell legalább egy óra, mikor a saját életem élem.
Úgy érzem ha 100 felé szakadnék, akkor sem lenne jó senkinek.
válasza: válasza:Nagyon megértelek. Néha én is azt érzem, hogy meg tudnám verni őket, persze nem teszem, de elég rémisztő mert azt érzem jól esne :(
Mikor eldurran az agyam, amint írtam is, beküldöm őket a szobába és rájuk csukom az ajtót. Ha baj van úgyis meghallom. Leülök a konyhában és
1: sírva fakadok, mert igen, most kéne boldog Madonna-mosollyal az arcomon járni kelni, mondhatni lebegdezni a boldogságtól a gyerekeim között
2: megiszok egy teát és hagyva a mosatlant, kupit elolvasok pár oldalt egy jó könyvből. Az valamennyire kisimít.
válasza:Nálunk jóval nagyobbak a nagyok, mégis annyit tudnak veszekedni:( 8 és 11 évesek. Mellettük van még egy két és fél éves. Ma délelőtt sógyurmázás volt a program, elég jól elvoltak. Ha esetleg nem szoktál készíteni, hamar megvan, 1 perc alatt összegyúrod, esetleg nyomsz bele fél tubus színes temperát, és kész a színes gyurma.
20 dkg só
20 dkg liszt
egy evőkanál étolaj
130 ml víz
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!