6-8 évesen egyedül lehet hagyni egy gyereket a játszótéren?

Nem engedném a gyerekeimnek, de tény én 4 éves koromtól voltam otthon teljesen egyedül, mindenféle felügyelet nélkül.

Anyukámék reggel fél hatkor mentek el otthonról, értelemszerűen nem keltettek, én egyedül keltem, öltöztem, reggeliztem, mentem suliba 6 éves koromtól és aztán délben haza, melegítettem a kaját (és akkor nem volt mikro)és vártam a szüleim 3 óráig.

Aki azt írta, hogy mi időnkben más volt, totál igaza van! Teljesen felesleges azzal összehasonlítani.

Nálunk a lakótelepen van egy csomó hajléktalan meg cigók. Én nem engedném le, az tuti!!

Bár a házban van egy-két cslád, aki leengedi egyedül a gyerekét, ismerek olyat, aki a középső csoportos kislányát leengedi. Ezekből lesz az utcagyerek, bár a szülője sem különb.

Szerintem azért a 4 év az húzós. Nem kell velem egyet érteni, de nagy felelőtlenségnek tartom!

És szerintem büntetendő! Hogy lehet egy 4 éves gyereket egyedül otthon hagyni????? ANyám!!! Aztán csodálkozik a szülő, ha a híradóban látja viszont a gyerekét holtan, mert mondjuk magára gyújtotta a lakást vagy kiugrott az ablakon , stb.

Nem járhattam oviba, mert beteg voltam. Szüleimnek dolgozni kellett, nem volt rokon, senki, aki vigyázni tudott volna rám. Iskolába sem járhattam, csak a tanórákon vehettem részt.

Nem volt családi napközi, magánovi-ez volt beteg gyerek, el vele. A legminimálisabb erőfeszítést sem tették meg, kidobtak az oviból.

Ma sem jobb a helyzet egyébként. Nézd meg, hány beteg gyereket engednek oviba?

és tudod balesetem sem volt sosem. Itt vagyok, élek.

Nem gyújtottam fel a lakást, mert megtanítottak a gyufával bánni. Nem estem ki az ablakon, mert értelmes gyerek voltam, egyébként meg földszinten laktunk, ha kiestem volna se lett volna nagy bajom.

Úgyhogy nem volt min csodálkozni. Értelmes, magbízható gyerek voltam.

ez szerintem a környéktől, a gyerek felelősségérzetétől, meg hogy hányan vannak kint még a játszón ismerős gyerekek, attól függ. Meg hogy mennyire van mesze a játszótér.

De a 6 évest talán még akkor sem...az enyém 5, de őt én még kísérem mindenhova, elég szeleburdi, ezért is.

Mi falun lakunk, és én is szoktam látni 8 éveseket felnőtt nélkül utcán, játszótéren, de ennyi idősek azért már iskolába is egyedül mennek...

Még az én időmben ('98-ban) a szülők lazán leengedték a gyerekeket. Apukám, anyukám dolgozott, sokszor éjjel-nappal, nekem a kulcs a nyakamban volt, mehettem bárhová a környéken. Tudtam mi a veszélyes, tudtam mi a veszélytelen. Tudtam mikor kell szaladni(pl idegentől), tudtam mikor kell otthon legyek(ha tudtam, hogy órákig nem lesznek otthon szüleim is hazamentem a megbeszélt időre). Tudtam hova mehetek, hova nem!

Más világot éltünk, a szülőknek nem volt idejük felügyelni minket. Minket kiskorunkban megtanítottak, 4-5 évesen is lemehettem egyedül. Tömbházban laktunk, sok gyerek volt, mindenki ismert mindenkit, idős nénik/bácsik néha néha ránknéztek ha a szülők nem voltak otthon...

Nem valószinű, hogy én a gyermekemet elengedném így mint ahogy mi szabadjára voltunk engedve. Olyan rossz, gonosz világot élünk, és mind egyre jobban veszélyesebb.

8 hónapos kislányom van, és azon töröm a fejem hogyan vegyek példát anyumék neveléséről, mert szerintem minket nagyon jól neveltek. Megálltunk a talpunkon, feltaláltuk magunkat, ha veszélyes vizekre eveztünk is nagyon ügyesen kimásztunk mindenből... Nem tagadom, volt, hogy elszöktem fürdőbe, ide-oda, kaptam is érte verést is(most azt mondom jogosan, megérdemeltem), de tudtam, hogy melyik az a medence amelyikbe nekem szabad bemenni(tudtam úszni, apukám megtanított, de a mély medence még szülőkkel is tiltott terület volt).

Most a játszótérről van szó... egy gyerek ha úgy van nevelve akkor tudni fogja 6 évesen is, hogy mit lehet, mit nem. Ide szabad felmászni, oda nem szabad felmászni. S mondhat bárki bármit, ha nem szabad, akkor nem szabad!

Szerintem igen, egyedül lehet(-ett -most azért elgondolkodok, hogy jelenleg lehet-e...)

Veszélyessé vált a világ... Vigyázni kell a gyerekekre. Lehet régen sem volt biztonságos, de akkor még az emberek figyeltek egymásra...

Előző vagyok. 5-6 évesen ovodába jártam egyedül... Iskolába csak első nap kísértek el... Igaz, közel volt, de mindenhova egyedül jártam(anyum munkahelye kb 5 km-re volt, a repülőtéren, még oda is elmentem egyedül, pedig országút mentén kellett menni...) Most lehet így olvasva nagyon extrémnek tűnik, hogy mennyire szabadjára voltam engedve, de nekem ez most is a legtermészetesebb dolog, s nagyon örülök, hogy meglehetett ez az esélyem. Mindig is büszke voltam magamra, hogy milyen önálló vagyok.

Amúgy most 21 éves vagyok, van egy bátyám, ő 31. Ő is így volt mint én.