Egyedül egy 13 honapos gyerekkel?

Keress társaságot, egyedül be lehet hülyülni a mindennapokba. Bár nekem nem sikerült megismerkedni anyukákkal, a mamáékhoz megyünk, amikor tudunk, heti 2 alkalommal és egy barátnőm maradt akivel telefonon szoktunk majd' mindennap beszélni (nekik olyan a telefonelőfizetésük). Párom heti 2 nap szabad, egyébként éjjel 11-ig dolgozik.

De akár a kisgyerekeddel is csinálhattok programot, mi van hogy busszal bemegyünk a belvárosba, Mekizünk, vagy Plázázunk, bár a kisfiam egyre inkább nem szeret ücsörögni a babakocsiban. Néha játszóházba is elviszem, itthon már uncsik a játékok neki. Szóval ne a 4 fal közt legyetek, hacsak tehetitek.

Én a 14 hónapos kislányommal maradtam itthon lassan már 2 éve.

Először rettenetesen nehéz volt, mert az égvilágon senki segítségem a közelben nem volt.

Messzebb laknak a szüleim, költözésről szó sem lehetett.

Kihívás volt beiktatni az életembe a saját magamra fordítható időt.

Mivel én levelezőn is tanulok meg pláne!

Volt hogy a lányommal az ügyeletre kellett menni taxival, voltunk étkezési problémákkal vele 1 hetet kórházban(és a kutya nem látogatott minket) és volt, hogy nekem kellett elvinnem a 80kmre lakó mamához, mert nekem kellett kórházba feküdnöm pár napra.

Kialakult egy életritmusunk azóta, és mostanra már az furcsa, ha apa 2 havonta hazajön 1 hétre.

Sokat sétálunk, játszunk, mindenhová együtt megyünk, boltba, ügyeket intézni, de volt, hogy a vérvételre is.

Szerencsére nagyon jól viselkedik a lányom idegenek közt is, barátságos, okos kislány.

Tudja, hogy apa messze dolgozik, és hogy nem hagyott el minket vagy ilyenek, és nagyon szereti őt is, mert webkamerán sokat beszélgetünk vele.

És ez nálunk még így lesz 5-6 évig, míg a saját lakásunk meg tudjuk venni, és haza jöhet a párom.

Szerencsére tavasszal anyukámék közelébe költözünk, mert most már megtehetjük, így jön majd a kistesó is, mert lesz segítségem, eddig nem mertük.

Nekem az ad erőt, hogy tudom, hogy apa értünk teszi, amit tesz, és hogy majd néhány év múlva lesz egy saját lakásunk hitel nélkül, ahol biztonságban élhetünk, nm kell attól félnünk, hogy a hitelbe fogunk "belefulladni".

Tudjuk, mi a nehezebb utat választottuk, mindenki részéről lemondással jár, de inkább kínlódjunk így a hiányával 6-7 évig, mint aztán 20 évig nyomjuk a lakáshitel törlesztőjét..