A Te gyereked is egyedül alszik el?

Szerintem ez nagyon-nagyon gyerkefüggő.

Az én lányom egyedül aludt el mindig, de körülöttem több családban is ez nem működött.

Hogy mennyire a gyerek és mennyire a szülő hibája azt nem célom és nem tisztem eldönteni, de tényhogy volt ilyen.

Mi ahogy hazahoztuk, az első altatásnál is letettük és elaludt a saját ágyában a saját szobájában.

Azóta 2,5 éves,mostmár mesélni kell neki de elalszik utána egyedül.

Az én kisfiam is egyedül alszik el a saját ágyában, mert ehhez szoktattuk. És nem volt hetekig tartó ordítás meg semmi ilyesmi, még mielőtt ezzel jönne bárki is.

Persze biztos gyerekfüggő is, egyik ismerősünk a mai napig úgy altatja a két és fél éves lányát, hogy viszi egy kört autóval, elalszik és beviszik. Azért szerintem ez sem a legjobb megoldás.

Ez általában szoktatás kérdése. Tulajdonképpen nincs olyan, hogy nem tud egyedül elaludni, mert előbb-utóbb elalszik. Ha valakinek a babája csak valamilyen extra technikával tud elaludni, ott egy kicsit a szülő is ludas. Be kell tenni az ágyába a babát, kicsit meg kell simogatni, esetleg ott maradni vele, és napról napra csökkenteni kell az elalvásban való segítést.

Egyszerűen határozottnak kell lenni és kész. Nálunk is hosszú ideig tartott, mire megtanult egyedül elaludni, de el kell dönteni, hogy hosszú távon mit szeretnénk.

2 éves, és talán életében 2x aludt el egyedül, magától.

Leülünk mellé, fogjuk a kezét, és úgy alszik el.

(Nem érzem tőle rosszabbnak, vagy kevesebbnek magunkat!)

Igen, mindkét gyermekem. Tudatosan "szoktattam" őket erre, ha lehet így fogalmazni, mert igazából újszülött koruk óta hagytam őket egyedül elaludni. Ha tele volt a pocakjuk, tiszta volt a pelus és minden adott volt az alváshoz, akkor egy kis ringatás és simogatás után ébren beraktam őket a kiságyba, elköszöntem és ők rövid idő után maguktól elaludtak. És ez még most is így van, 5 éves a nagy, 2 éves a kicsi.

Persze, voltak időnként nehezebb periódusok, pl. fogzás és nagymozgások tanulása idején, de azokat túl kell élni, aztán minden visszaáll magától a régi kerékvágásba.

13.36 vagyok.

Az nem tudom, hogy számít-e valamit, hogy mindkét fiamnak van ún. alvókája, amit egészen pici korukban választottak maguknak.

Ja és mindig örömmel mennek aludni és végigalusszák az éjszakát, reggel pedig kipihenten ébrednek.

Már egy ideje igen.

De mi végigjártunk mindent.

Aludt cicivel, kézben ringatva, ölben sétáltatva, babakocsiban tologatva, pihenőszékben ringatva, ágyában de közben simogatva.... Most már bebújik magától, betakarózik és elalszik, én a másik szobában vagyok, nem tudom mennyi ideig tart neki. 2 éves 4 hónapos.

Mindjárt két éves, és ott kell lenni vele az alváskor. Mindig is a saját ágyában aludt, de eddig kb. 2-3-szor aludt el úgy egyedül, hogy bement a szobába, és mire én bementem volna, már aludt is. De akkor nagyon álmos volt.

Szerintem ez gyerekfüggő inkább, és kisebb részben szoktatás kérdése. Én nem tologattam babakocsiban azért, hogy aludjon, de sokáig ringattam, mert nagyon sírós (hasfájós) volt icipicinek. Sőt volt, hogy cicin aludt el, ezért kellett fejnem, és cumisüvegből odaadnom esténként. Mégsem gondolom, hogy bármi bajom lett volna azzal, hogy nem hagyom ott a szobában és nem alszik el egyedül.

Nyilván, ha ő is olyan lett volna, hogy berakom az ágyba, elvan, aztán elalszik, akkor én is így tettem volna. (gondolom azért ezt mindenki kipróbálja) Lehet, hogy így maradt volna, és mindig is egyedül aludt volna el, de nem így volt. Üvöltött, és nem azért, hogy vegyük ki és kézben akar lenni, mert bizony akkor is üvöltött, ha ringattuk. Ezzel nem lehet mit kezdeni, egy jóérzésű anya szerintem ilyenkor nem tudja otthagyni az ágyban az ordító 1-2 hónapos gyereket....

Barátnőm gyerkőce volt olyan 1 napos korától, hogy betették az ágyba, és pár perc múlva kellett ránézni, hogy alszik e. Ennyi. Ő nem sírt sosem (a hasa miatt) így nem is kellett ringatni sem. Most közel két évesen viszont már ő sem alszik el egyedül, ott kell lenni valakinek... akkor ez is szoktatás kérdése?

Nekem nem nyűg, hogy ott vagyok, mikor elalszik, sőt, most kezdjük majd még a meseolvasást, akkor is ott kell lenni vele. Ráér még arra, hogy olvasás, lámpaoltás, jóéjszakátpuszi és anya ki. Előbb vagy utóbb ez is el fog jönni minden gyereknél.