Szerintetek is hatalmas ökörség a beszoktatás?

Jajj, azért a kettő között van egy széles spektrumú átmenet. Mármint a rögtön otthagyás, és a lábadra tekeredve sírás között. Nemde? :-)

Na mindegy, válaszom az, hogy nem ökörség a beszoktatás.

Én odafigyeltem a szülőin, és senki nem mondta, hogy a két hét szentírás.

Azt mondták, általában két hét, és van pontos menete is nem itt ülsz-ott ülsz, lát, nem lát történet.

Én azért jobban bízom a hozzá értő emberek véleményében, és nem is értem, hogy egy anya miért érzi jónak, ha ekkora stressznek teszi ki a gyerekét.

Természetesen mindenki a maga gyerekét ismeri a legjobban, így el tudja dönteni, hogyan cselekedjen, hogy az a gyereknek jó legyen, de ilyen általánosítás óriási baklövés.

Mivel két éve minden napot a gyerekemmel töltöttem, egyszerűen baromságnak tartom, hogy elviszem egy ismeretlen helyre, ismeretlen emberek közé, és otthagyom egész napra.

Ez kb. az a kategória, hogy bedobom a tó közepébe, és vagy megtanul úszni, vagy megfullad.

A beszoktatás nem kötelező, megteheted, hogy így stresszeled le a gyerekedet (mert így kevésbé fáj??) de ökörségnek nevezni azt, hogy vannak emberek, akik a lelki dolgokra is odafigyelve megpróbálják megkönnyíteni a gyereküknek a változást, azt eléggé felháborítónk tartom már bocs.

Így a vége megint egy szó: mindenki úgy csinálja, ahogy neki és a gyerekének jó. Mindenki tökéletesen el tudja dönteni, mi a megfelelő, így sem az nem ökör, aki beszoktat, sem az, aki nem.

Az, hogy 2 hetet mondtak, nem jelenti azt, hogy annyi is lesz. Lehet hogy néhány nap elég lesz a gyereknek. Azt írtad, volt már pár órát a mamánál. Hát az messze nem ugyan az, mint egy vadidegen helyre bekerülni ismeretlen felnőttek és gyerekek közé.

Gondolj már bele. A családomban van gondozónő és hidd el, nem viccből találták ki a beszoktatást.

Most bunkó leszek, bár nem szoktam, biztos a meleg teszi.

A te esetedben a gyerekvállalás is hatalmas ökörségnek tűnik.