Mindig van annyi türelmetek a dackorszakban lévő gyermeketekhez, mint szeretnétek vagy néha nálatok is elszakad a "cérna"?

Sajnos mostanában nagyon türelmetlen lettem a 2 éves lányomhoz.Olyan szinten nem fogad szót,hisztizik,sikít...már nem merek vele sétálni,mert kezemet nem fogja,és simán kiszalad a kocsik elé.Egyszerűen nem hatja meg semmi.

Pedig minden reggel úgy kelek fel,hogy "ma marha nyugodt vagyok,nem hoz ki a sodromból senki".Na ezt a kisasszony már a reggelinél megcáfolja.

2 éves kisfiam ha nagyon hisztizik itthon, akkor beküldöm a hálószobába.

Általában bemegy a kiságyába, egy kicsit hisztizik még, aztán megnyugtatja magáta a cumival és a pelusával. Amikor megnyugodott, akkor kijön, és mondja is, hogy : kijöttem!

na olyankor meg lehet zabálni :) Na olyankor olyan érzésem van, mintha az egész mérgemet elfújták volna :)

Ha az utcán, játszótéren hisztizik, akkor egyszerúen beigérem neki a hazamenetelt, és erre általában abbahagyja a hisztit. Ha mégsem, akkor tényleg hazamegyünk.

Vagy elég ha büntetéssel "fenyegetem" meg. Akkor is elég gyorsan abbahagyja a hisztit.

(a büntetés 2 perc ücsörgés az ágyunk mellett)/mert csak ott nincs játéka:)/

Szóval a következetesség nagyon sokat segít, tényleg!

Bár a cérnát még így is sikerül néha elszakítania ha éppen nekem is rossz napom van és akkor sajna biza én is felemelem a hangom... :(

huuuuu! el sem hiszitek, de engem most megnyugtatott, hogy mások is hasonló viszonyban vannak a cérnával, mint én! pedig a fentieket olvasva nem is lenne igazán okom, de úgy látszik nálam vékonyabb az a bizonyos!

és bát tudjuk, hogy ez is csak egy életkori sajátosság, azért sok türelmet mindenkinek ennek túléléséhez!

Na én is megnyugodtam most egy kicsit hogy olvastam a válaszokat. Az én kisfiam 2 éves és ő is letud vágni hisztiket, ő lefekszik a földre úgy csinál mintha sírna de közben fél szemmel azt nézi hogy mi látjuk-e hogy ő hisztizik és ha nincs közönsége akkor feláll és megy tovább :D

Nagyon rafkós kis pasi de nagyon imádom.

Nekem is már rosszul kezdődik a napom akkor van olyan hogy sajnos rákiabálok.

Ilyenkor nagyon lelkiismeret furdalásom van de főleg este mikor lefektetem és édesen alszik de előtte még agyon puszilgat és simogat :).

Végig gondolom ilyenkor a napot és hát tényleg sok türelem kell hozzájuk de nagyon szeretni valóak :D