Hogyan reagáljak, ha 3 éves lányom azt mondja "nem szeretlek! "?

nem is tudja, hogy ez mit jelent :)

ne haragudj rá, ne sértődj meg. Ő ilyenkor mérges rád valamiért, ezt a haragot próbálja meg így elmondani. Szerintem vagy mondd el neki, hogy te akkor is szereted őt vagy mond el neki, tudod, hogy most mérges és ezért mondja, de te mérgesen és mindenhogyan is nagyon szereted és utána jöhet is a csiki.

Le fog szokni róla, ne aggódj. Nagyon-nagyon szeret téged!!!

Mérges rád valamiért ilyenkor, ezért szerintem a legjobb reakció, ha ilyenkor megerősited őt abban, hogy te nagyon szereted őt.

Pl: te tudod, én azért nagyon szeretlek téged.

így igaz, mérges és dühös valamiért, azonban, ha olyan dologért, mert valami butaságot nem volt szabad megtennie, megtiltottad neki, akkor nem érdemes ilyeneket mondani, hogy: én akkor is szeretlek, és hasonlók.

csak hagyd válasz nélkül, folytasd a szokásos tevékenységeidet, nehogy elkanászodjon, hogy neki mindent lehet, akkor is megpuszilgatják.

ha megölelgeted, később durvábbakat fog beszólogatni, de akkor már tudatosan.

Akkor ahhoz mit szólsz, amit az én 3 éves lányom mondott??!!

Imádja nagymamáját, ami önmagában jó is, csak néha nagyon facsarja a szívemet, hogy úgy érzem, szívesebben van vele, mint velem. Ha ő megy érte az oviba, akkor röpül a nyakába, ha én megyek, akkor egy pillantással tudomásul veszi, hogy ott vagyok, és játszik tovább.

Ha mamához megyünk, egy pillanat alatt felöltözik egyedül, ha máshova, úgy kell felhúznom rá a ruhákat.

Meg egyébként is, mamánál mindig szuper, és hazajönni se akar. Titkos attól félek, jobb szeretne ott lakni.

Pedig normális, szeretetteljes családban élünk, férjemmel is szeretjük egymást, nem szoktunk hangosan veszekedni, ajtót csapkodni, lányommal is sokat vagyunk együtt, kimutatom, mondom is, hogy szeretem. Persze ő is, de egy-egy megnyilvánulása azért nagon rosszul tud esni!

Na de a lényeg, hogy amikor a kistesvérét vártam, már nagy volt a pocakom, mindennel tisztában volt, hogy érkezik majd egy kisbaba, aki az ő kistestvére. Nagyon várta, szeretettel simogatta a hasamat, beszélt hozzá, készült a fogadására.

Majd egy szép napon tök komolyan azt mondta:

"Anya, neked úgyis lesz most egy új kisgyereked, akkor én hadd legyek a mama kislánya!"

Köpni, nyelni nem tudtam, visszakérdeztem vagy kétszer, hogy ezt hogy gondolta, és megfogalmazta ugyanezt, hogy akkor ő most már lehet amama kislánya, mert nekem ott a másik. De ami a legjobban fájt, hogy ezt nem dühből, nem féltékenységből mondta, nem azért, mert mondjuk összeszidtam, és haragszik rám....hanem tök higgadtan és természetesen, mint aki ezt eltervezte, és erre vágyik.

Ehhez mit szólnál? :-(((

Aztán az tette helyre a lelki békémet, hogy amikor a kistestvér megszületett 5 napig a kórházban voltam. A férjem pedig mesélte, hogy első éjszaka mamáéknál aludt nagy boldogan a lányom. Második éjszaka már nem olyan lelkesen, de még mindig ott aludt. Harmadik este pedig sírva mondta a drágám apának, hogy most már jöjjenek haza, hátha anya is hazajött már! :-)

Remélem, csak szeret azért! :-)