Kisfiam fegyelmezésre sírással reagál és azt mondja "anya szeretlek", viszont ha nem vagyok határozott akkor mit sem ér a fegyelmezés. Mit tehetek?

Szerintem az átlagnál érzékenyebb a lelke a fiadnak. Ne szólj rá túl durván, inkább próbálkozz többször. Ha pl. megkéred, hogy öltözzön fel és mégsem teszi, többször kéred akkor sem, akkor szó nélkül öltöztesd fel. Mondd el neki hogy ha legközelebb sem csinálja meg, büntetés lesz. Ez csak egy példa volt, én is így nevelem a lányom.

Föleg mivel anno velem is így bánt anyám, csak ö nem vette figyelembe a lelki világomat így tovább üvöltözött (rám a "határozottság" is üvöltésnek hatott), én is azt mondtam, hogy anya szeretlek, szó szerint, mégsem hatotta meg. Az eredmény: nem merek emberek közé menni kíséret nélkül, anyámtól rettegek, a körmeimet tövig tépdesem, söt mostmár odáig fajult a dolog, hogy úgy fáj a gyomrom az idegtöl mintha fekélyem lenne. Ez az amit nem akarok senkinek!

Engedékeny se legyél, de ne túlzott határozottsággal intézd el a dolgot mert benne az félelmet kelt, akármennyire sokan ezt nem hiszik. Örültem volna ha ilyen anyukám lett volna mint te és inkább tanácsot kért volna. Remélem minden rendben lesz!:)

Az én kisfiam 3 éves múlt, amikor valamiért megszídjuk az ő reakciója is az, hogy "szeretlek, anya, meg akarlak puszilgatni".

Erre mindig elmondom, h én is nagyon szeretem, és hogy szót kell fogadnia. Meg azt is, h akkor szeret igazán, és legjobban, ha szót fogad. Ez legtöbbször hatásos.

Szia!

Már olvastam rólatok,hogy nehezen fogadják az oviban.Ő az a kisfiú akit örökbe fogadtatok ugye?

Látszik,hogy nagyon jó anya szeretnél lenni,de ne aggódj,az írásaidból gondolom,hogy az is vagy.Egyébként nálunk is így van,ha nagyon mérgesen rászólok és nem veszem fel,akkor sírás és azt mondja,hogy anya szeretlek.Biztos érzékenyebbek.Az én kisfiam még nem jár oviba,de nem tudom,hogy mi lesz akkor.

nekem is beteg lett a kisfiam a nyáron, gyógyíthatatlan, de jól karbantartható betegség, bár a végkifejletet mi is tudjuk. És nálunk is jelentkeztek problémák az oviban és bár eleinte lelkesek voltak, de aztán célozgattak rá, talán jobb lenne ha nem is vinném. Holott reggel fél kilenctől jár 11-ig, én viszem a reggelit, annyi a dolguk, hogy adjanak neki egy szelet nápolyit tíz órakor.

És rájöttem, hogy saját magamat utáltam és úgy gondoltam megérdemlem, hogy a gyerekem így viselkedjen, hogy panasz legyen rá, hogy belém rúgjon, mert milyen anya vagyok, aki mindent megad a gyerekének, csak pont az egészségét nem tudta. És saját magamat is megrugdaltam volna legszívesebben. És rájöttem, ha én nem bocsátok meg magamnak és nem fogadom el a helyzetet, akkor a fiammal gondok lesznek. és ahogy összekaptam magam, a fiam viselkedése is megváltozott és dícsérik az oviban és ha beteg, hívnak telefonon, mi van vele és várják vissza.

Lehet nálad is ez van, lelkileg te nem tudod feldolgozni és tényleg úgy gondolod, a gyereked joggal kérdezi, anya szeretsz te egyáltalán.

Szedd össze magad, és légy határozott. tisztázd a szabályokat, amiket be kell tartani és szeresd saját magadat. és szerintem nálatok is megoldódik a helyzet.