Mennyit számít a mondókázás/zéró képernyőidő a beszédfejlődésben?

Nálunk nézett tv-t, de ésszel. Napi fél-1 órát max, elosztva. Mi magunknak soha nem kapcsoltunk be tv-t míg ő ébren volt. Évekig nem néztünk tv-t. 2.5 éves korára beszélt folyekonyan. Mondókáztunk, foglalkoztunk vele rengeteget a tv mellett. Szinte az egész napja úgy telt, mitha "iskolába" járna. Be volt osztva az egész nap. Tanultam is vele, mozogtunk is, így nem sajnáltam tőle a tv időt sem, mivel ez volt neki a lazítás. Belegondolva első gyerek volt, tehát bőven volt időm foglalkozni vele. Szerintem túlzásba is vittem már. Tanítottam számolni is.

A második már a nagyobbtól is tanult beszélni, ő 1.5 évesen már előrébb járt, mint a testvére. Vele nem foglalkoztam már kényszeresen annyit,nő is tv-t nézett néha.

Egyikük sem beszédhibás stb.

Szerintem ez nagy mértékben függ a gyerek szemelyiségétől is.

A nagyobb gyerekemnél megengedőbb voltam. Telefon, tablet ugyan nem volt neki, de tv-ben nézhetett mesét. Napi szinten is, nem csak alkalmanként. Mellette rengeteget olvastam neki, mondókázás, beszélgettünk, satöbbi. 2 éves korára folyékonyan, választékosan beszélt, énekelt, mondókázott.

A kicsinél ennek ellenére kevésbé voltam megengedő, nála minimális képernyő van. Általában ha beteg, és inhalálni kell, vagy az elején 1x-2x hajvágásnál volt neki mese kapcsolva. Szóval nagyon max.1-2 havonta 1x néz mesét. Ettől függetlenül nem lett okosabb, vagy különb a nagynál. Ugyanúgy 2 éves korára folyékonyan beszélt, ugyanúgy csinált mindent, mint a nővére.

Most 2,5 éves, az összes Bogyó és Babócát tudja kívülről. A könyveket. Ha valamit rosszul olvasok, kijavít, hogy az nem úgy van.

A nagyobb most lesz 14 éves, a mai napig imádja a könyveket, rengeteget olvas. Ezáltal a szókincse is nagyon választékos, jól ki tudja fejezni magát.

Én úgy gondolom a saját gyerekeimből kiindulva, hogy meg lehet találni az egyensúlyt. Csak tényleg már annyira elterjedt ez a 0 képernyő idő, hogy az ember már be se mer kapcsolni egy mesét a gyereknek.

A kifejező beszédet nem az egyoldalú narrálás (amikor mindent kommentálsz a gyereknek), és nem a mondókák darálása fejleszti, hanem a kommunikációs igény felkeltése. Ez az amikor kérdezed, válaszlehetőséget adsz neki, azaz bevonod.

A dalok, mondókák, olvasott mese a passzív szókincset építi (amiből jóval hosszabb idő múlva lesz aktív).

Ez nem jelenti azt, hogy az utóbbi nem hasznos, és nem fizetődik ki. Csak nem úgy működik, hogy na akinek "nyomták a dumát", az előbb fog beszélni.

Lehet előbb, lehet később, de hogy minőségében jobb lesz, az tuti.

De itt se arra kell gondolni, hogy na majd biztosan beszédhiba nélkül fog beszélni. Nem, erre sincs garancia, de hogy 1, a passzív szókincse nagyobb lesz, 2, jobb lesz a szövegértése, 3, tv nélkül is leköthető... Arra jó az esély.

Személyes: annó fel tudtam volna robbanni, amikor valaki a megkésett beszédfejlődésű gyerekemre azt mondta, hogy "mi rengeteget olvasunk, mondókázunk, lehet nektek is azt kellett volna".

Közben születése óta olvastam neki, mondókáztam, énekeltem, próbáltam bevonni, báboztam neki interaktív módon. Erősítettük a szájizmokat is (de durva hátrányból indult, mert hipotón ). Egyik nagyija óvónő, másik logopédus, azaz 1000 % mindent jól csináltunk, mégse beszélt. 3 hónapos kora óta szenzoros tornát (is) kapott, mert a mozgása is le volt maradva. Abszolút 0 képernyőidő volt.

Amikor végül 2,5 évesen elkezdett szavakat mondani, semmit se lehetett érteni. Évekig tartott a logopédiai terápia (nem a nagyi tartotta összeférhetetlenség miatt, de általa jónak tartott pedagógus).

Viszont mindezen nehézségek ellenére nála is eljött az idő, amikor megtérült a befektetett idő: iskolában csodájára járnak. Szövegértése a legjobb. Annak ellenére, hogy volt több osztalytársa, aki már olvasott elsőben, ő meg nem, mégis első végére ő olvasott a legjobban. Azóta is falja a könyveket. Heti egy megvan. Szókincse óriási. Memoritereket pikk-pakk megtanul. Versmondót nyert.

Mi sokat mondokazunk még mindig, mesélek neki, verseket mondok, de viszont tévét is néz a fiam egész kicsi korától ( 3 lesz nemsokára)

Már két éves kora előtt elkezdett beszélni, két éves korára pedig mondatokban beszélt

Annyira fontos a képernyőmentesség és a sok mondókázás, olvasás, térden höcögtetés, ritmusra tapsikolás mondókázva, hogy nekünk kb receptre írta fel a fejlődésneurológus.

El volt a gyerek tiltva a képernyőtől. 3 éves koráig csak kényszerűségből nézett mobilon mesét, a kórházban, a hosszú vizsgálatok alatt. Mert ott ébren egy pár hónapos-2 éves gyereknek akár 15 percig is mozdulatlanul kellett feküdnie. Ezt máshogy nem tudtuk megoldani.

Annyit írnék biztatásként neked kérdező, hogy hiába járt 20 hónapos korától beszédindításra és mozgásfejlesztésre, TSMT-re, a beszédet CSAK a közösség hozta meg 3 éves kora után.

És ezt meg is mondta a fejlesztő, hogy hordhatom én akármilyen drága fejlesztésre, közösség nélkül nem fog beszélni.

Igaza lett.

Itthon is folyamatosan foglalkoztunk vele.

Ez nem csak attol fuggy hogy neveled hanem genetike/ gyerek fuggo is. Ikreim vannak, rengeteg mondokazas mellett van kepernyoido is. De csak tv, nincs tablet, telefon. Egyik mint a viz ugy beszel 2 evesen, masik egy szot sem 🙃

Pedig ugyan ugy nevelem oket