Mit csináltok otthon egész nap 2-5 éves kisgyekekkel? Mese megy fél nap vagy folyamatosan foglalkoztatjátok öket?

Elmegyünk játszótérre, az mindig segít, kicsit lefárasztja őket, meg nekem is javít a bűntudatomon, mert utána meg már szívesen néznek a kanapéra bekuckózva mesét. Aztán nyilván nálunk is megy a gyurma-színezős-kézműveskedős kör, de a nagy (4 éves) nagyon hamar megunja, kb mire kipakolok mindent, neki ennyi elég is volt, köszöni szépen, a kicsi (2 éves) meg szívesen elmolyol vele, de ő meg hamar felbosszantja magát, ha ügyetlenkedik valamit, és amúgy is mindig "elrontja" a nagy kreálmányait, amiből 10-ből 10 alkalommal mindig vita és veszekedés van köztük, szóval annyira nem is erőltetem a kérdést.

Szoktunk duplóból, kockákból építeni, van ilyen fa sínpályánk, ezzel elég jól el tudnak játszani együtt is. Meg most nálunk -lányok lévén- a Barbie-láz nagyon beütött, szóval azzal is el tudnak játszogatni. A nagy már egyedül is, a kicsi meg hát, olyan 2 éves módon. Nonstop figyelmet igényelve. Nálunk kb most (de értsd úgy, hogy a téli szünetben) jött el az a pont, hogy elkezdtek egymással is játszani, ami azért még nem az igazi, mert sokszor fáj egyiknek vagy a másiknak "véletlenül", de na, legalább elvannak együtt is :D Nagyon fárasztó, de azért rossznak nem mondanám. Szoktak rajzfilmet is nézni, amúgy, de inkább egyébként valami táncolós-zenélős dolgot kapcsolok nekik youtube-on, amire aztán "buliznak". Igazából így valahogy mindig eltelik a nap.

Van, amikor szervezünk külön-gyerek programokat, amikor egyik gyerek egyik szülővel, másik a másikkal van. Én pl most hétfőn vittem el a nagyot először korcsolyázni, addig a kicsi játszóterezett az apjával, valamelyik délután az apjával kirakósozott, amíg mi a kicsivel elmentünk a közeli erdőbe barangolni (az apja is és a nagyobb lányom is kis fagyosszentek, ők ilyenkor kb csak akkor mennek ki a szabadba, ha nagyon muszáj, de a kicsi meg én bírjuk ezt a mostani időjárást).

Amúgy mi is itthonról dolgozunk, de mi a két ünnep közötti időszakot kivettük szabinak, mert tudtuk, hogy ha mindkét gyerek jelen van, akkor érdemi munka nem lesz :D Így kicsit tudunk pihenni mi is, velük együtt.

Én inkább azt érzem, hogy állandóan "rohanunk", pedig még itthon vagyok énis. Úgy igazán elmélyülten nagyon kevés hézag van leülni játszani, mert mosogatást kell indítani/mosogatni, mosni, teregetni, hajtogatni, porszívózni, ebédet csinálni, stb. Reggeli után néha azon kapom magam, hogy mindjárt ebéd és még alig tudtam velük leülni játszani. Mondjuk ők szerencsére kevésbé igényelnek, elbandáznak együtt.

Igyekszem tudatosan odafigyelni, hogy minden délelőtt IS legyen közös minőségi idő. Ilyenkor 90%-ban azzal játszunk, amivel ők akarnak, vagy olvasunk, direkt nem akarok mindig én ötleteket adni. Ha nagyon kínlódnak, akkor szoktam bedobni, hogy süssünk egy kekszet/matricázzunk/gyurmázzunk/legozzunk, vagy nem tudom, de azt meg élvezem, mert az irányított ugye és nyilván ilyenkor olyat mondok, amivel van kedvem éppen foglalkozni. :D

Délutánra mire hazaér a férjem viszont gyakorlatilag minden kötelezettség le van tudva és akkor tudunk együtt időt tölteni, ami megint írtó gyorsan elmegy.

Egyébként kövezzetek meg, de nekem ebben a hidegben a kimenetellel van bajom. Eleve fél óra könyörgés kb. mire mindenkire minden göncöt ráaggatok, meg 6 hiszti, aztán szétfagyok kint, hogy hàromnegyed óra múlva kezdjük ugyanazt pepitában... totál leszív. Jó időben én is a napi két kintlétre szavazok. Cipő és mehetünk. Ilyenkor örülök, ha napi egyet lehozunk. :)

3 év 4 hónapos, ősztől lett ovis. Abszolút nem igényli hogy egész nap szórakoztassuk, 90%-ban elvan egyedül, ha nem, akkor se nekem kell kitalálni általában, mit csináljunk mert ő kezdeményez. Igazán belemerülni mellette valamibe nem tudok viszont, mert akkor rögtön ott terem és ő is akarja.

Fogalmam sincs, hogy ez nevelés kérdése-e, szerintem az én fiam alapból ilyen (mondjuk az ovi gyanítja hogy autista, valószínűleg mi, a szülei is érintettek vagyunk, lehet hogy emiatt nálunk más a default).

Pinteresten van egy csomó DIY busy box ötlet, nézz körül, hátha rá tudod szoktatni a gyerekeket az önálló játékra. Délelőtt-délután fél-egy óra szerintem már sokat dobna a helyzeteteken.

Ezen kívül mi budapestiek vagyunk, és a férjem szinte minden másnap elvitte a fiam egy "programra". Pl. megnézték a fényvillamost, fénytrolit, csömöri hév állomást, ugyanott a mézeskalács házat, voltak járműbemutatón a Gyermekvasúton, és az anyósommal együtt Vörsön a betlehemet megnézni és a balatonfenyvesi kisvasúton hazafelé. Nem került sokba, eleve országbérlete van a férjemnek, csak a Gyermekvasúton kellett jegyet venni. És mindezt autó nélkül abszolválták.

Velem lemostuk az ablakot (földszintes ház, nem kellett félteni hogy nagyot esik és teljesen odavolt érte), csináltunk mindenféle papír dekorációt (lásd Pinterest, sokszor a fiam csak nézte ahogy csinálom, de az is lekötötte, aztán pár nap alatt leamortizálta de úgyisa móka kedvéért készítettük), sütöttünk mézest (van olyan szaggatónk amin egy gombbal mintát lehet csinálni, az volt a kedvenc), és még lenne egy csomó ötletem, de majd jövőre.

Szóval pont ilyenkor szerintem egy csomó mindent ki lehet találni, ha már unod a gyurmázást. Ha rajzolunk, akkor én a gyerek napjáról rajzolok, egy oldalra rárajzolva minden lényeges történést, plusz pár sor szöveg. Ezeket szívesen nézegeti, olvastatja később.

"Eleve fél óra könyörgés kb. mire mindenkire minden göncöt ráaggatok, meg 6 hiszti, aztán szétfagyok kint, hogy hàromnegyed óra múlva kezdjük ugyanazt pepitában..."

Az öltöztetés nálunk is horror tud lenni pedig csak egy gyerek van. Magamra viszont tudok annyi cuccot húzni hogy ne fázzak. A benti melegítőre húzom a farmert, esetleg dupla pulóver, térdig érő kabát, sapka, sál, kesztyű. Ha havazni megyünk akkor sínadrág. Ég és föld, szerintem érdemes rászánni azt a plusz 3 percet. Ha lehet, akkor úgy szoktuk hogy az otthon maradó szülő öltözteti a gyereket, így senkire se sül rá a ruha. Ha nem, akkor én csak akkor kezdek öltözni ha a gyerek kész, nem kell hogy még nekem is melegem legyen míg hadakozunk. Érdekes módon felöltözve várni 3 percet tök jól tud.

3 éves a kicsi, 5 éves a nagy.

Délelött szabadfoglalkozás. Találják fel magukat. Én nem vagyok porondmester, hogy 0-24ben szórakoztassam őket. Ha ezt tenném, a dolgaimmal nem haladnék.

Ebéd 12-13óra kőzt.

Utána udvar. 2órát kinn vagyunk minden nap, kivéve ha esik az eső. Akkor csak a teraszon egy fél órát.

Utana ha bejövünk, akkor van közös játék. Most pl a kinderből összegyüjtött játékokkal játszanak én meg csak ülök mellettük.

De szeretnek színezni, vágni, kirakózni, gyurmázmi, farmot építeni. Utána vacsi, fürdés, pihenés.

(Szünetben 8 fele kelnek, nem alszanak nappal. Este 9-10 fele alszanak el.

"mondjuk az ovi gyanítja hogy autista, valószínűleg mi, a szülei is érintettek vagyunk, lehet hogy emiatt nálunk más a default"

Elég meredek abból levezetni, hogy a gyerek elvan egyedül, hogy a szülők is autik. Öndiagnózis a köbön.

Autista gyerekem egy percet nincs el egyedül.

15# Én bármennyi ruhát magamra húzhatok, akkor is fázok fél óra után. Vagy ha túl sok a réteg, akkor már öltöztetésnél rám izzad és az a baj. Nem tudom, én ezt sosem tudom belőni.

Egyébként napközben egyedül vagyok itthon a gyerekekkel, szóval nincs kivel öltöztetni őket. Szakaszosan próbálom lezavarni, hogy senkire ne süljön rá a cucc, de a dupla dacos ellenkezéssel tényleg sok idő és szellemi energia. Ha a férjem is itthon van, nem gond. Én beismerem, hogy délelőtt sokszor ezért nem megyünk ki ilyen hidegben. Délután megy együtt az egész család.