Miért van az, hogy az adhd-s gyerekek egyik intézményből a másikba kényszerülnek állandóan? A fiam csak ovis, ez a 3. hely. Csodálatos volt minden év közben, most meg màr megtelt és kiabál, ellenkezik folyamatosan. Ezt pedig nem tolerálják.

Kérdező, nyilván van tapasztalatod, mennyire nehéz vele úgy, hogy az anyja van, és ketten vagytok, vagy akár csak egy tesóval is.

Na, akkor képzeld el pedagógussal, aki idegen, és van mellette 20 másik.

2 gyerek is volt a csoportban mikor ovis volt.

1. A gyerekem egyik reggel megkérdezte hogy ha ő is rossz lesz akkor vele is foglalkoznak majd az óvónénik?

Tehát a 2 gyerek miatt kb gyerekmegörző volt, normális foglalkozások nem voltak miattuk.

2. Te mennyire lennél boldog ha a gyerek minden héten kék-zöld foltosan vagy harapásnyomokkal jönne haza?

És még anyuka csodálkozott hogy miért nem jópofizunk...

Egy ideg türelmes az ember de ha már a saját gyereke rovására megy gondolom neked is eleged lenne!

Kedves 1#.

6 éves kor alatt nem adnak gyógyszert.

Nyilván nem mindegy, hogy miben mutatkozik meg az, hogy ADHD-s.

És azért a másik oldalt is érdemes lenne meghallgatni. Nálunk alsóban egy ADHD-s gyerek késsel (!) mászkál az iskolában (és nem valami lecsúszott borsodi falu). Várjuk meg, hátha szíven szúr valakit, mert ő most épp beteg?

Én ebben azt nem értem hogy:

Miért nincs párhuzamba az ADHD-s gyermek vizsgálata/fejlesztése arra vonatkozóan hogy neki melyik közeg a legjobb az óvodai beíratkozással. Miért kényszerítenek integrációra egy olyan gyereket akinek nyilvánvalóan speciális fejlesztés kell? Sokszor hallom ADHD-s szülőktől hogy státuszra várnak, helyre várnak, mert nem veszik be speckó oviba a gyereket diagnózis nélkül.

A másik a combosabb probléma. ( Mondom ezt egészséges gyermek anyjaként, tehát tényleg, őszintén érdekel, és nem szeretném elítélni egy nyilvánvalóan nehéz szituációban lévő szülő döntéshozatalát.) Sokszor tapasztalom hogy konkrétan a szülő áll az útjában a diagnózisnak. Mindenféle indokkal integrációra kényszeríti a gyermekét, akinek speciális nevelés kellene. (majd az egészséges társai felhúzzás, majd amiatt elkezd másként viselkedni stbstb. ) Mikor ovis volt a lányom az egyik autista gyanús kisfiú ellen konkrét hadjáratot indítottak a pedagógusok a szülőkkel karöltve. Akkor is értetlenül figyeltem,hogy mi történik? Egyik oldalról..Hol az elfogadás? Hol a támogatás? Hol a pedagógusban a hivatástudat? Mi lenne ha az enyém nem beszélne?

Másik oldalról a szülőt nem értettem. Jó ez neki? A Gyereknek? Nem lenne jobb ha az a gyerek kommunikálni, szobatiszta volna, nem lenne dühös? Nem olyan helyen kellene lennie ahol ezt feltárják, és megpróbálják segíteni a szülőt ezeknek a dolgoknak a megtanulásában, ezzel együtt élésében?

8#

Mint 2 sni-s gyermeket nevelő édesanya írom. Az egyik gyermekem adhd-s, hiperaktívitás nélkül. Tehát csak figyelemzavar van, de az masszívan. Emellett van más tanulási zavar is.

Én 3,5 évesen indultam meg magamtól a pedagógiai szakszolgálathoz, elvesztünk a rendszerben, 6 évesen kapott sni kódott, és most 9 évesen kapta csak meg az adhd-t. 2 évet vártunk az adhd kivizsgálásra, hogy egyáltalán bejussunk.

A másik lányommal szintén én indultam meg,1 évet vártunk mire bejutottunk a gyermek pszichiátriára. Sni-t a -nővére miatt, mivel hibázott a pedagógiai szakszolgálat - hamarabb megkaptuk.

Rengeteg szülő azért utasítja vissza a kódot, mert nehezebben talál iskolát a gyereknek, mert hiába integráló iskola, és a gyerek integrálható, nem mindegy a kód.

Megint másik verzió, az iskola nem tud utazó gyógypedagógust biztosítani mert nincs szakember a környéken, vagy az adott körzetre van 1.

Sok szülő szem ellenzős is amellett, csuklóból vissza utasítja már a feltételezést, hogy az ő gyerekét megbélyegezzék. Csak hát azt nem értik meg, hogy a gyerek ha fejre áll sem lesz átlagos, tanulásban nehezített, az ő javát szolgálná a fejlesztés - amennyiben valóban megtudja kapni, másrészt azt sem mindegy használhat e segédeszközt stb-

Sokrétű és hidd el bizony van pro és kontra a dologban minden oldalról.