Más kisgyerekes családoknál is egész nap nyávogás, hiszti, rohangálás, rosszalkodás, sírás megy folyamatosan?

..most akkor mantrázd magadnak azt a szöveget, amivel teherbeeséskor áltattad magad, hogy milyen nagyon jó is lesz kis korkülönbséggel bevállalni a 2 gyereket.

És már kezdj el imádkozni, hogy kamasz korukban lehetőleg ne öljék egymást.

Igen, a 4 évesem szokott hasonlóan viselkedni, mint a te 3,5 évesed. Ezért nincs egyelőre tesója, mert engem iszonyúan fáraszt, tudom, hogy nem bírnék mellette még egy kisebbel is.

Egyébként az használ, ha határozottan kiviszem levegőzni, kint is van, hogy nem túl együttműködő, de általában ha rohangálhat vagy eljátszhat azzal, amivel akar, "kitombolhatja" magát (ez sokszor hosszas szerepjátszás egy fadarabbal, nem szó szerinti tombolás), kiadhatja a feszkót, akkor utána sokkal simulékonyabb.

Ikreim vannak. Igen. nonstop megy a műsor. Pedig már 4 évesek 😩

Ez ilyen sajnos....

Ősanyaság vagy sem, én nagyon rámentem erre az egyszerűbb gyermekkor szemléletre. Nagyon kevés játékuk van, az is nyílt végű, monoton, ismétlődő, "unalmas" napirend, lehető legtöbb szabadban töltött idő, tényleg 0 perc képernyő, és egyszerű programok, főleg érzékszervi játékokkal.

Azóta ezerszer kezelhetőbbek. Vannak nyilván nyávogások, meg ilyesmi, de mindkettő nagyon sokat fejlődött az elmélyült, koncentrálós játékokban és a fantáziában.

Üdv a klubban. Nekem 7 és 5. (F-L)

Igen, igen.. nagyobbak, de még tart.

A 1.5-3.5-hoz képest annyi a különbség, hogy most már verik is egymást és az kell az egyiknek ami a másiknál van. Ha valamiből kettőt veszek akkor még veszekednek melyik kié. Ha valamiből kettőt de más színüt veszek akkor a másiké szebb.. stb.

A kicsi állandóan fontoskodik, a nagy állandóan incselkedik. Kivagyok tőlük.. kitartás.

Ebben a korban még nekem tök elvoltak egymással. Álom volt.

Most lesz 3 a kicsi, 5.5 a nagy. Na most van ez nálunk.

A nagy mindig unatkozik. Ha nem ülök épp vele és játszunk, ül és szenved. Egyedül semmit.

A kicsinek tombol a dackorszak. Semmi nem jó.

Együtt sosem játszanak. Ha az egyikre figyelek, a másik szenved.

De ha újrakezdeném sem vállalnám nagyobb különbséggel őket.

Ha nem is ekkora korkülönbséggel, de én is kisgyerekeseknek veszem magunkat. Kisfiam janárban lesz 6 éve, a kislányom november végén lesz 1 éves. Itt úgye majd 5 év a korkünbség és mégis azt érzem, amit te😃 így is ki tudnak készíteni, úgyhogy teljesen megértelek. Nekem a nagy már lassan suliba megy, úgyhogy ő azért szeptembertől egész napos az oviban, az könnyebb, de azért a délutánok, hétvégék, még így is húzosak, pedig 2-3 különórája is lesz egy héten a kisfiamnak.

Azért ő már viszonylag sokszor és sokat elvan, de tuti mindig van valami balhé. Vagy zabarja a kicsi vagy a kicsit zavarja, es egymást kezdik piszkálni..sehogy sem könnyű kettővel. Én abból indulok ki, hogy a nagynál kb 2,5-3 éves korban lett érezhetően könnyebb.