Más kisgyerekes családoknál is egész nap nyávogás, hiszti, rohangálás, rosszalkodás, sírás megy folyamatosan?

2-es vagyok, nálunk a nagy lány, a kicsi fiú. 5,5 éves és a kicsi 1 hónap múlva lesz 3. Nagyon ritkán tépik egymást és sokat játszanak már együtt is. Tényleg együtt és nem egymás mellett. Pl a kicsi főz a fakonyhában a nagynak, aki meg mindig rendel valamit tőle, vagy szerelnek, legóznak, bújócskáznak. A medencében is egymással játszottak. Szóval van remény. Előző nyáron csak a sírás, veszekedés, verekedés ment, akármit is próbáltunk, soha semmi nem volt jó. Olyan durva volt, hogy egy akkor alig 2 éves gyerek mekkorát tudott ütni a nagytesójára, csak pislogtam.

Nálunk most csak akkor van veszekedés, ha a nagy olyat akar játszani, amit a kicsi még nem ért.

Unatkoznak, a játékokban nincs kihívás. Be kell vonni őket a házimunkába, előkészületekbe, főzésbe játésokan, lássák hogy hasznosak és anyának szüksége van a segítségükre.

Minél előbb hozzá vannak szoktatva az egyes feladatokhoz, annál természetesebbnek veszik majd később, amikor már komolyabban kell csinálniuk.

Esetleg rejtsd el jól valamelyik kedvenc játékukat a lakásban/kertben, helyezz el itt-ott tippeket (hideg/meleg/forró/kék/piros/vörös) és tűzz ki valami jutalmat azért, ha együttműködve, egymást segítve találják meg az adott tárgyat. Rávezetni őket, hogy együtt minden könnyebb.

Például megkéred őket, hogy párosítsák a kimosott zoknijaikat, de előtte elrejtesz néhányban a kedvenc nasijukbó/lego kockából/építőelemből/puzzle-ből és a végén a talált elemekből állítsanak össze valamit. Együtt. Ha sikerül, megehetik a talált nasikat. A végén sikerélményük lesz és rájönnek, hogy milyen jó közös erővel dolgozni valamiért.

Te pedig a kaland közben nyugodtan végezheted a dolgodat.

Egy csomó Ilyen és ehhez hasonló kreatív dologgal le lehet foglalni a gyerekeket, csak egy kis fantázia kell hozzá.

Van gyerekem, sikeresen felneveltem az adott módszerrel, és mindig tudtam végezni a dolgomat is ezért. Ez nem dolgoztatás, a gyerekek nagyon örülnek, ha hasznosak lehetnek és segíthetnek anyának, sőt a pici gyerekekben eleve benne van az utánzás, hogy ők is csinálni akarják, amit anya csinál, felnőttes dolgokat akarnak csinálni, de helyette csak azt hallják, hogy TE EZT MÉG NEM TUDOD MEGCSINÁLNI, TE EZT NEM ÉRTED, NEM VAGY ERRE KÉPES, KICSI VAGY MÉG EHHEZ, MAJD CSINÁLOD ELEGET NAGYKORODBAN, stb.

Aztán amikor nagyobbak, nem akarnak semmit se csinálni, maguk után sem elrámolni, mert hogy sose engedték nekik, úgymond tiltva volt. Ezért később nem értik, hogy hirtelen miért van elvárva tőlük. Számtalan ilyen példa van körülöttem.

Érteni kell a gyerekekhez, és felismerni az igényeiket. Nyilván minden gyerek más, de sokan nem veszik a fáradságot arra se, hogy megismerjék a saját gyereküket. Most már csak a telefont nyomják a kezükbe már 1 évesen, mert addig se kell velük foglalkozni, tanítani, nevelni őket. Aztán meg panaszkodnak hogy a gyerek a nyomkodáson kívül semmit se csinál, nem fejlődik szellemileg, érzelmileg, nem akar segíteni, kommunikálni, részt venni a család életében, minden nehezére esik.

Gratulálok az ilyen szülőknek, meg is érdemlik a következményeket, ha nem gondolkodtak.

Bocs, 23-asnak szólt a legutóbbi válaszom :)

#26