Anyukák, őszintén, az anyósnak kevésbé engeditek, hogy unokázzon, mint a ti anyukátoknak, máshogy álltok hozzá, kivételeztek?

Én engedném, hogy unokázzon, de 430 km-el arréb lakik egy másik országban, így ritkán látjuk.

S amikor találkozunk, akkor is furi. Ő nem az a tipik nagymama, a lányát meg a fiát sem tutujgatta, szeretgette agyon. Szerencsére a férjem ezt tudta kezelni, de a nővére 40 éves múlt és még mindig az anyai szeretetlenséget próbálja szakemberekkel feldolgozni.

A férjemet sajnos nagyon bántja, hogy ilyen rideg az anyukája a gyerekünkkel.

Elvan vele, meg oda oda ül hozzá játszani, de mindig van valami fontosabb dolga.

Ez van.

Őszintén, igen. Teljesen más a viszony az én anyámmal, a gyerekeknek is, de csak azért"mert", hanem megvan az oka.

Anyós iszik és de dohányzik bent a házban, minden helységben, a hálóban is. Olyan szaga van a 4 éves gyereknek mikor elhozom onnan, mint az én ruháimnak régen mikor discoból jöttem haza(mikor még 100 ember füstölt egyszerre zárt térben)

Anyámnak is megvannak a maga hülyeségei, de ő egy átlagos nagymama, nem piál, nem dohányzik. Kicsinek sem akart a 3 hónapos gyerekbe pörköltet nyomni nokedlivel. Még anyós erősködött, hogy az kell neki, attól lakik jól, nem az anyatejtől. Le se mertem venni róluk a szemem mikor baba volt. Szóval a válasz igen, de okkal.

Nálunk nem így van.

Anyós 10 perc sétára lakik, anyukám 60 km-re. Sokkal többet unokázik anyósom, ebből kifolyólag. De nekem semmi problémám ezzel, sőt, anyukámnak sincs. Úgy hozta az élet, hogy a férjem családjához vagyunk közel (fizikálisan), nem az enyémhez. Oda is a lehető leggyakrabban megyünk, és imádják a gyerekeim anyukámat is (apu sajnos már nem él, de a nagyobbik gyerekem még emlékszik rá).

A viszonyunk is nagyon jó. Nekem abszolút olyan a férjem családja, mint egy második család.

Nyilván attól is függ, milyen a viszony.

Ha anyukám élne, nagyjából minden nap jönne az unokájához, vagy nekünk kéne menni hozzá. De mi anyukámmal amúgy is olyan kapcsolatban voltunk, hogy naponta többször is beszéltünk, minden nap találkoztunk (egy utcában laktunk).

Anyósomnak meg hiába hagytam volna, hogy unokázzon, sosem igényelte. A gyerek 2 éves, azóta se változott. Kb.havi 1x jön, beszélgetünk, aztán induláskor elkezdi nyomorgatni a gyereket, hogy adjon egy puszit. De soha nem játszott vele, soha nem olvasott neki, igazából semmit nem is csinált vele. Csak jött megnézni.

Szegény gyereknek egy szem nagyszülője, én nagyon örülnék, ha közelebbi kapcsolat lenne közöttük. De sajnos ez nem rajtam múlik.

Nálunk más.

De azért mert anya jön minden héten. Anyósom évente 4x. Pedig ugyanabban az 1 órányira lévő városban laknak a szüleink.

Anyós elvárná, hogy mi cipeljük oda a gyereket, mert az neki kényelmes. Sajnos nekünk meg nem...

Nem, nem igaz, anyósomékkal többet van a fiam.

De már unalmas vagy, "aztolvastamka"....

Volt anyósnál az első gyereknél így volt, de megvolt az oka, nem sorolnám.

2. és 3. gyerek már a jelenlegi kapcsolatomban született, a másodiknál anyóssal együtt is éltünk, sokat vigyázott rá, és ő felhívott pl, ha valamiben nem volt biztos.

A harmadiknál már nem éltünk együtt, de mikor jött, ugyanúgy engedtem, mint anyámnak.

És most a negyediknél sem tervezek különbséget tenni.

Teljesen őszintén: anyósomat heti kétszer látjuk, édesanyámhoz 2-3 havonta jutunk el.

Édesanyám már beteg, nem tud jobban részt venni a gyerekek életében.

Az első unokajánál, aki bátyáméknál született, azaz ott apai nagymama, még aktív volt és aktívan unokázott. Sokkal többet volt bátyáméknál, mint az anyai nagyik.

Ennyit erről.