Hogy kivételezett egy anya ennyire az egyik gyerekével és nézheti ennyire semmibe a másikat?

Ez nagyon dúrva :( Gyermekjólétinél jelenthetedesetleg. Ha nem is csinálnak semmit csak kimennek lehet az is eleget, hogy egy kicsit eszbekapjon.

Anyum is ilyen ridegtartasban nevelt engem, meg is lett a következménye, az ajtót nem nyitom rá 21 éves korom óta.

30/N

Azért ennyiből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Mi az, hogy a kislány ellökte? A kisfiú játszott egyedül, erre odament a kislány és ok nélkül ellökte? Vagy a kislány szeretett volna egyedül csinálni valamit, amibe a fiú folyton belenyúlt? Azért nem mindegy. Ahogy azt sem tudjuk, hogyan viselkedik otthon egész nap, hogyan viselkedik, ha elviszik magukkal futni. Akkor lehetne csak bármit mondani, ha tényleg belelátnánk az életükbe.

Az én 2 és fél évesemmel például nem lehet sétálva közlekedni, mert nem áll meg hívásra, simán kiszalad az útra, vagy nem akar jönni, hanem lóg rajtam, hogy vegyem fel, Amikor nekem van még több csomagom is, ez sajnos nem opció, marad a babakocsi. De akik elmennek mellettünk, ebből annyit látnak, hogy tolom a babakocsit és benne ordít a gyerek, hogy "Sétálni akarok!". Nyilván én vagyok így a lusta szaranya, aki nem engedi sétálni a gyereket. Amúgy a "séta" annyi lenne, hogy odafut hozzám, hogy vegyem föl és cipeljem. Vagy már harmadszor szóltam rá, hogy ha előreszaladgál, beteszem a babakocsiba, mégis megint az úttest széléről kellett visszarántani, és emiatt épp állom a szavam és "bűntiben van" a kocsiban. Ugyanígy a metrón is ordít a kocsiban, hogy "Kiszállok!", de ha kiveszem, akkr nem áll szépen a kezemet fogva, mint más gyerekek, hanem elkezd a padlón hemperegni, ami nem is higiénikus, és attól félek, valaki a kezére lép. Vagy nyafog, hogy vegyem fel, de nem bírom fél kézzel sokáig tartani, mert kapaszkodni is kell. (Tudom, tudom, minek szállok vele egyáltalán metróra.)

Szóval nem lehet kiragadott részletekből eldönteni kinek van igaza, és mi a jó döntés.

Leírás alapján a nő utálja a pasikat. Dugni jó volt, meg hogy a lányt megszülje. A srác meg lehet, hogy csak becsúszott és kellemetlenség, de nevelni kell. Esetleg megerőszakolták és úgy született, de akkor meg elvetethette volna elvileg...

Tényleg nem jó ez így, de azon kívül, hogy szólsz az anyának és magadra haragítod nem sokat tehetsz. Legfeljebb beszélgethetsz vele, ha "anyu" nincs a környéken és törődhetsz vele. Meg elmondhatod neki, hogy anyukája biztos szereti, csak valamiért nagyon nem tudja kimutatni.

Ha ott lenne a nőszemély, akkor úgy sem hagyná, hogy törődj vele, mert az ő gyereke, más ne szóljon bele hogy szarja le. A gyámhivatal meg legfeljebb körbenéz, de azért mert kicsit lelki sérült lesz a gyerek nem fognak csinálni semmit, ha nincs életveszélyben, kap enni, jó helyen lakik, stb.

Vannak ilyen hülye pitsák sajnos mint ez az "anya"... :(

Akkor most meghallgatnám a másik szemszögből is a sztorit.

Ennyi.

Egyébként meg tudod, hány családban van az, hogy a fiú, lány, nagyobb, kisebb, stb a "szent", a másik/többi meg "megtűrt?". Hajjaj.

Erzelmi elhanyagolas. Utalom az ilyen noket.

Siman elhiszem, hogy jol latod a dolgot.