Kivételezett személyé válik az anya ha gyereket szül?

hát nekem nincsen gyerekem, de azt vettem észre hogy egyáltalán nem toleránsak az emberek az anyukákkal. Nem adják át a helyet se a buszon, se a metrón...

A terhes nők ha sorbaállnak a postán, és mindenki látja h izzadnak, minden bajuk van már...akkor sem engedik őket előre...szóval mindenki önző.

Én valahol egyetértek az utolsó válaszolóval, pedig van gyerekem. Szerintem sem lehet az alapján megítélni valakit, hogy van-e gyereke vagy sincs. Attól nem lesz senki se jobb, se rosszabb. Vagyis nem ezen múlik.

Viszont ettől függetlenül vannak dolgok, amiket a terhes vagy kisgyerekes anyák joggal elvárhatnának másoktól, pl. hogy adják át a helyet, vagy a babakocsival közlekedőknek segítsenek legalább egy kicsit. Nem azért, mert ők szentek lesznek attól, hogy gyerekük van, hanem pusztán udvariasságból, hiszen mondjuk nagy pocakkal, vagy gyerekkel a karon az ember sokkal nehezebben tud egyensúlyozni és állni is, mint mások. Meg én is gyakran járok úgy, hogy tolom a babakocsit a bevásárló központban, és a lengőajtót lazán elengedik előttem, pedig látják, hogy ott vagyok, nem állna semmiből megfogni annak, aki előttem ment ki, de mégis hagynák, hogy neki csapódjon a gyereknek. Ezek az apró figyelmességek nem azt jelentik, hogy én a társadalom számára hasznosabb vagyok, mint az, akinek nincs gyereke, csak annyit, hogy észreveszik, hogy babakocsit tolva nem tudom elkapni az ajtót, semmi többet ennél.

De amúgy tényleg sokan kicsit el vannak szállva maguktól, gondolok itt az olyan nagyszájú anyukákra, akik azt gondolják, hogy egyedül az nehéz, hogy a gyerekükkel foglalkoznak (ez főleg első gyerekes anyákra igaz, vagy azokra, akiknek akár több gyerekük van, de a gyerekek mellett még nem dolgoztak), pedig szerintem más munkája is lehet fárasztó, idegtépő, felelősségteljes, stb.

Különben az ilyen jellegű udvariatlanság nem csak az anyákkal szemben van jelen. Általában megfigyelhető, hogy az emberek nem figyelnek egymásra. Volt olyan, hogy gyerekkel az ölemben ültem a tömött buszon, felszállt egy törött lábú fiatalember, combig gipszben és senki nem állt fel, egyedül én. A többiek meg úgy néztek rám, mintha hülye lennék. Mondtam a srácnak, hogy üljön csak le nyugodtan, csak fogja meg a gyereket, mert ha felállok, akkor izeg-mozog. Utána még jól el is beszélgettünk. Neki sem azért adtam át a helyet, mert ő társadalmilag többet ér mint én, hanem azért, mert neki a törött lábával nyilván nehezebb állni, mint nekem a két egészséges lábamon.

A mai világban semmi sem szent. Sem a gyerekek, sem az anyukák, sem az öregek.

Viszont egyvalami kellene: az a férfi, akinek a gyerekét megszülte a nő, legalább tisztelettel lenne iránta.

Nekem viszont nagyon jó tapasztalataim vannak! Bár terhesen pont ellenkezőleg - fellöktek, nem adták át a helyet stb...

De amióta megszületett a lányom és néhány hónapos lett, sokkal kedvesebbek az emberek. Átengednek az úton, előreengednek (néha) a boltban, a postán. Vadidegenek szóbaelegyednek velem. De lehet, hogy csak szerencsém van!