Miért nevelik "életképtelenre, lustára" a mai gyerekeket?

Én nem értem, hogy mit háborog, ha ő nem tanítja a gyerekét pl a házimunkára, nem ad neki feladatot, stb.

De szögezzük le valamit.

Nem lesz attól életképtelen felnőtt a gyerekből, hogy nem vonják be hamar a házimunkába, nincs feladata. Nem egy agysebészet a főzés. Sem a takarítás. Sem a bevásárlás. Nekem egy hónap se volt megtanulni mindent normálisan, amikor külön költöztem. Ha valaki nem fullosan retardált, akkor rájön, max felnőttként, különélve, kollégiumban.

Anyám nekem sem tanított meg semmit, mert túl sok idő, túl macerás, rendszeres feladatot nem adott. Otthonélve kb semmit nem csináltam gyümölcs, zöldség pucoláson/szeletelésen, magamután elpakoláson, meg a ha rámordít, hogy XY dolgot most és azonnal...

Ehhez képest mindig sírt a szája, hogy bezzeg más annyi idősen, amennyi idős épp voltam, már bevásárol, főz, mosogat, stb. Miért nem inéztem el a hétvégi bevásárlast 13 évesen, életképtelen vagyok, de egyedül nem küldött el előtte soha boltba, pénzt se adott rá, listát se írt. És még sorolhatnám. Ez szánalmas

Minket bevont anyukám (amiért egyébként így felnőttként irtó hálás vagyok), de htb volt, mióta a bátyám megszületett, azóta sem ment vissza dolgozni, pedig mindhárman kiröpültünk már. Persze, hogy volt idő, türelem, hiszen nem egy átdolgozott nap után kellett ebédet rittyenteni az asztalra, hanem más dolga sem volt, amit gyorsan akart, azt megcsinálta akkor, amikor mi nem voltunk otthon, utána pont volt idő a mi balf@szkodásunkra. Próbálom hasonlóan csinálni, de én dolgozom, nem egyszerű. Hétköznap, ha bevonom, akkor igazából búcsút inthetek annak, hogy az rendesen meg lesz csinálva, de mivel sokat dolgozom, ezért nincs olyan, hogy jó majd holnap újra megcsinálom, most van rá idő, ha rendesen csinálom, ha csak tessék lássék módjára, mert jön “segíteni.” Így amibe lehet bevonom, de előfordul, hogy inkább gyorsan nélküle megcsinálom.

Abban pedig van igazság, hogy mostani állapotok mellett nem olyan egyértelmű már, hogy kiengeded a gyerekedet mondjuk a helyi kisboltba tejfölért. Amikor gyerek voltam, a falu utcája, ahol laktunk, gyér forgalmú volt, simán kint labdáztunk, bringáztunk. Mára egy alvó város, szüleim azóta is ott laknak, a forgalom kb 10-szerese az akkoriénak, már szóba sem kerül, hogy kint labdázzon az ember, az a kisbolt, ami volt tőlünk 250 méterre már bezárt, mert mindenki Aldiba jár, vagy a város másik végén lèvő Sparba, ahova már nem küldi le az ember a 8 éves gyereket egyedül. Rosszul esőek az olyan hírek, mint Till Tamás esete. Mivel kinyílt a világ, így mindennap értesül az ember arról, ha valahol eltűnt egy gyerek. Nem élünk rossz helyen, de egyre több a cigány itt is, abból a típusból, akik 500 forintért is lekéselnek. Most így hogy engedjem ki egyedül boltba? Nem olyan egyszerű ám azt az önállóságot úgy beléjük nevelni, hogy közben ne bolonduljon meg az ember

17,18

Szuper. De van olyan gyerek, akinél ez nem működik, mert csakazertis xarul csinálja meg. Igen, ha direkt úgy mosogat, hogy valami eltorik, zsíros marad, vagy szimplán elhasznal fél flakon mosogatoszert és másfél órán át folyatja a meleg vizet négy tányérnak, akkor bizony én nem fogok több energiát fektetni bele. Igen, megcsinalom, mert nem a fáról szedem a pénzt és nem akkora buli a rászáradt zsírt kapargatni valamelyik edenyrol, amikor épp használni szeretnéd. Ennyi, így járt, majd ha külön él, megtanulja magától, hogy olcsóbb és jobb, ha normálisan végzi el, amit kell. Engem már nem érdekel tovább.

#19: Ha már el tudja dönteni a gyerek, hogy direkt rosszul csinálja, hogy legközelebb ne neki kelljen, akkor már érg elrontottad (évekkel korábban). Elsősorban nem ilyen alap dolgokra gondoltam, mint, hogyan mosogat agyerek, hanem, hogy el tud-e egyedül intézni mondjuk 15-16 évesen egy "hivatali" ügyet, el tud menni a szomszéd városba tömegközlekedéssel és hasonlóktól a személyes felelősségvállalásig stb.

#18