Nagyon rá vagyok feszülve, hogy a gyerekemnek bármi fejlődési problémája van?
2 éves múlt, kisfiú, nem beszél, emiatt logopédushoz jár, pedagógiai szakszolgálatnál voltunk, ott nem mondták hogy a beszédfejlődési problémám kívül más gond lenne vele. Viszont van pár szenzoros tünete is, például nem szeret koszos lenni, válogatós. Ezt leszámítva jókedvű, mosolygós, okos, szociális kisgyerek.
Én teljesen rá vagyok feszülve erre az egészre, állandóan azon aggódok, hogy nehogy valami problémája legyen, nagyon féltem őt.
Érez esetleg más is így? Hogy lehetne ezt az állandó aggódást befejezni?
Két évesn még eleve nem kell beszélni.
Miert kell idegesiteni magadat azon, ami nincs? Most akkor miért nem azon aggódsz hogy cukorbeteg ? Vagy vesebeteg vagy májbeteg ? Vagy megfog állni a növésben mert nincs elég növekedési hormonja ?
Ennyi erővel bárki aggódhatna bármin , mert bárki meghalhat 5 perc múlva is a teljesen egészséges is.
Kb. minden ket éves válogatós és utálja ha koszos ez nem jelent semmit, Két évesn pedig nem elvárás a beszéd.
Ugyan már, rengeteg 2 éves nem beszél meg válogat, ettöl meg nincsenek "elmaradva".
Az én fiam se beszélt 2 évesen, csak 2-3 szót, most 3,5 évesen már folyékonyan beszél és mondókázik.
Akármilyen elmaradása lenne is, akkor is a te gyereked, akkor is ugyanúgy szeretni fogod, akkor sem dobod bele a kukába. El kell ettől vonatkoztatni.
A pedagógiai szakszolgálatban gondolom, orvos, gyógypedagógus, logopédus, pszichológus megvizsgálta. Ha szerintük más baja nincs, akkor azt el lehet hinni, alaposak a vizsgálataik.
Szerintem a mai világban nagyon túl vannak pörgetve ezek a dolgok... mindenféle tesztekkel, meg fejlesztéssel, meg szűrésekkel...40-50 éve sem voltak drasztikusan mások a gyerekek, csak éppen nem keresték 100-féle módszerrel a "bajaikat"... Nem kell a gyerekednek tökéletesnek lenni. Nem kell sem átlagosnak lennie, sem átlag felettinek. Egyszerűen csak boldognak kell lennie, erre gondolj.
Az én gyerekem 4 évesen a védőnői vizsgálaton nem szólalt meg. Jött a duma a védőnő részéről, hogy "meg kéne méretni a képességeit, mert biztos benne, hogy van, amiben kiemelkedő." Hát azt hittem lefordulok a székről. - Ha annak a gyanúja nem merül fel azok részéről, akik napi kapcsolatban vannak vele (óvodapedagógusok), hogy elmaradása van, akkor miért is kéne "megméretni"? Attól majd a gyerek jobban érzi magát, hogy papírja van arról, hogy van, amiben "kiemelkedő"? Attól majd én jobban fogom szeretni? - vicc az egész. Ilyen, és ezer dolgok miatt gondolom, hogy ez a mai világban nagyon túl van pörgetve.
Persze, lehet ezekkel a dolgokkal foglalkozni, egy egészséges határig kell is, de azért nem ezek az élet nagybetűs lényegei.
Mindkét gyerekemnek volt olyan időszaka, hogy nem viselték el, ha koszos volt a kezük, azonnal jöttek, hogy töröljem meg. Ahogy mindkettőnek volt pl olyan időszaka is, hogy visított, ha elrepült mellette egy akármilyen zümmögő életforma, akár csak egy sima házilégy is. Aztán ezek szépen elmúltak. Egyikük sem szenzoros, már nagyok, teljesen egészségesek.
A fiam 1 évesen már f*sta a szót. Nem túlzok, az első szülinapján már 25-30 szót simán használt. Másfél évesen összetett mondatokban beszélt, gyönyörűen, érthetően. Gyerekorvos, védőnő, mindenki a csodájára járt.
A lányom a 2 éves védőnői státuszon úgy bukott meg a "2-3 szavas mondatokat használ" részen, mint a huzat. Kb 6 szava volt, amiben benne volt a bumm meg a vauvau is. Pedig testvérek, ugyanúgy nevelve, ugyanannyit foglalkozva velük, ugyanabban a környezetben, minden ugyanaz. Csak hát nem egyformák.
Én is aggódtam, ezért elvittem a lányomat hallásvizsgálatra (ami tökéletes lett), majd egy magán fejlesztőközpontba. Ott egy másfél órás felmérés után megnyugtattak, hogy az égvilágon semmi baja nincs, ügyes-okos kislány, fog beszélni, legyünk türelemmel. 2,5 éves korára ugyanúgy beszélt, mint a bátyja 2,5 évesen, csak míg nála (a nagynál) szép fokozatosan történt a dolog, addig a kicsinél volt egy baromi nagy, hirtelen, robbanásszerű ugrás.
Ha aggódsz, nézesd meg te is, abból baj nem lehet. Ha bármi gond van vele, akkor minél korábban elkezdik fejleszteni, annál jobb. Ha nincs, akkor meg megnyugszol.
"Az én gyerekemnek beszedfogyatekos sni kódja van. Úgyhogy voltam már vele száz logopdusnal és gyogypedagogusnal mégse értem, hogy egy 2 évesnél miért merül fel a fejlesztés."
Lehet, ha te is időben viszed, nem lenne kódja.
1,5 évesen sincs túl korán. Már akkor bőven látszik, hogy csak lassan érik vagy van valamilyen akadályozó tényező. Ehhez neurológus és neuropszichológus kell, nem logopédus.
A fejlesztés is mozgásfejlesztés, szenzoros integráció, bizonyos esetekben állatasszisztált terápia.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!