Ki hogyan kezeli "jól" a kisgyerek dacolását?

4 éves nagylányom este húzza az alvást, mint a rétestésztát. Mindig ugyanaz a napirend, tudja, ismeri a programot (7 körül megyünk fürödni, 8-tól már ágyban van és meseolvasás, fél9-től meg lámpaoltás), alapvetően türelmesek is vagyunk, de azért már amikor ő is fáradt, mi is mennénk aludni, de csakazértse megy be az ágyba meg kiszaladgál, hogy "szomjaspisilnikelldemégezajátékhiányzik", az azért úgy huszonmilliomodszorra elég bosszantó. Ott vagyunk mellette mind a ketten. Nem várjuk el, hogy egyedül elaludjon, nem várjuk el, hogy azonnal szó nélkül bebújjon az ágyba és csendben legyen, de azért ez már sok.

Az utóbbi időben az apja kitalálta, hogy ő addig lemegy a nappaliba, és mivel gyerekzár van a lépcső tetején, ezért nem engedi le, amíg az ágyába nem megy a gyerek. Én mindeközben végig ott vagyok a gyerekszobában, altatom a kicsit, esetleg kezemben mesekönyvvel várom, hogy jöjjön a 4 évesem végre mesét olvasni. Aki meg csak a lépcső tetején sír, hogy "apaaaaaaaaa". Hiába tudja, értelmes gyerek, tapasztalta már 100x, hogy ha bemegy az ágyába, akkor az apja egyből jön is. De ő csakazértse. Aztán meg amikor lekapcsolom a lámpát, mert ennek így semmi értelme, akkor meg azért sír, mert még mesét akart volna hallgatni. De oda nem jönne, nem hozná a választott mesekönyvet, csak tekereg a padlón nyafogva, hogy "meseeeeeeeeeee".

Értem én, hogy kicsi, hogy az ovi kifárasztja, hogy ott a kistesó (aki hamarosan 2 éves, szóval azért már megszokhatta), hogy az alvás neki egyfajta elválás és húzza-vonja, de ez így élhetetlen, tarthatatlan, vállalhatatlan. A végére már szerintem az egész szomszédság tőlünk zeng. A gyerek túlfárad, reggelre nem piheni ki magát, ördögi kör. Tegnap este elszakadt a cérna, és kiabálva felkaptam a lépcső tetejéről és egy kicsit erősebb mozdulattal az ágyába raktam. Akkor meg azért ment a sírás, de legalább már ott maradt. De nyilván nem szeretném folyton az ágyába dobni és kiabálni vele és megfélemlítéssel rávenni az alvásra vagy úgy akármire (mostanában, hogy az ovi kezdődött- amúgy középsős, szóval nem új neki a helyzet- napközben is egyre rosszabb, kezelhetetlenebb, így napközben is néha elgurul a gyógyszerem).

Többször próbáltam már szépen megbeszélni vele napközben, hogy hogy lehetne ez jobb, hogy mit hiányol, hogy legyen jó az este, mert az nyilván senkinek se jó, ha összeveszünk minden áldott este. De nyilván 4 éves, amit napközben jókedvűen megbeszélünk, az a fáradt estére már köddé válik.

Én már kezdek kifogyni az ötletekből, módszerekből, hogy mivel lehetne ezt kezelhetőbbé tenni. Valakinek ötlet? Másoknál hogy működik az este, hogy lehetne ezt szerintetek normálisan kezelni?

Egyébként nagyon ügyes-okos-értelmes kislány, házon kívül abszolút szófogadó, rendben van vele minden, oviban az óvónők szeretik, ódákat zengenek róla, én meg csak pislogok, hogy mégis hogy van az, hogy az önálló, egyedül pisilő-öltöző-maga után elpakoló kisgyerekem megeszi egy kis hisztiszörny mire hazaérünk, mert otthon ezekből semmi sem valósul meg.