Miért nem lehet megérteni, hogy mindenkinek a saját gyereke a legfontosabb?

A természetes ösztönt azért jó lenne, ha időnként felülírná a felettes én, vagyis az erkölcsi szabályok, jó ízlés, altruizmus stb.

Ha a nő csak annyira felül tudna emelkedni ösztönein, hogy belássa: a férfinak ugyanolyan fontos a nagy is, mint a kicsi, és ha szereti azt a férfit, akkor őt a külön élő gyerekével együtt kell szeretnie, mert az őhozzá tartozik.

Ezért van az, hogy a mozaikcsalád a normál családnál több tapintatot és kompromisszumkészséget igényel mindenki részéről.

Ami a házastársamnak fontos, az nekem is fontos. A magam részéről nem tudom elképzelni, hogy egy házasság e nélkül működőképes legyen. Akár a szüleiről, akár a gyerekeiről, akár a barátairól legyen szó, vagy netán a munkájáról, hobbijáról, számára fontos tárgyakról, mindegy. Pedig nyilván nekem is van családom, hobbim, életem, de egy jó házasságban az ember nem csak a saját szempontjait nézi. A házastársammal együttérzek, a boldogsága fontos nekem. Nyilván megvannak a határaim, nem rendelődöm alá totálisan, de nem is kell ahhoz, hogy szamítsanak az ő szempontjai. Főleg azért, mert ezt az odafigyelést én is megkapom tőle, így teljesen kiegyensúlyozott a kompromisszumvállalási hajlandóságunk.

Ezekkel a fent leírt elvekkel teljesen szembemenne az, ha a gyerekéről való gondoskodásban nem lennék partner.

Az alapfelállás is lehet problémás egy családnak, ha nincs megfelelő önbizalma, önértékelése, érzelmi érettsége a feleknek, de mozaikcsaládnál meg aztàn pláne szuper mentális állapotúaknak kell(ene) lennie a feleknek.

És ezek a kérdések nem születnének.

Alapból a családok kb. 90%-a diszfunkcionális, soha nem jártak önismeretbe a felek, és borzasztó állapotúak.

Aki nem tudja és nem is akarja kezelni ezt, ne válasszon gyerekes pasit.

Írod, hogy te nem akarsz pénzt áldozni arra a gyerekre, aki nem a tiéd. Aztán pedig az a kérdés, hogy az embernek nem a sajátja kellene, hogy a legfontosabb legyen. De igen. Csakhogy a férjednek az a gyerek a sajátja. Nemcsak a közös gyereketek a fontos neki.

Pszichológust, családterapeutát lenne érdemes keresni, mert teljesen eszköztelen, féltékeny és önbizalomhiányos vagy. Pont az a kategória, aki nem fejlett érzelmileg, nem tudja kezelni ezt a helyzetet és arra építkezett, hogy úgyis a legeslegfontosabb a közös gyerek lesz. Pedig abszolút nem lehet fontossági sorrend gyerekek esetében. Ezt vállaltad, sajnos viselni nem tudod. Egyszer majd számot vetsz.

4-es vagyok.

A tudatosságnak kellene felváltani az ösztönösséget végre. Az van, hogy nagyon kevés embernek szabadna gyereket vállalni. Ennek ellenére sokan vállalnak kb. nulla személyiséggel, állati ösztönből.

Ahol apuka megveszi a 20-30 ezres játékot, ott nincs agy. Egyik félnek sem.

Pl ha lenne egy közös nagyteso aki egy újszülött mellett beteg akkor azt kidobná az anyuka az udvarra?

Vagy ha a pasi gyereke velük élne nem lenne anyja azt is kidobná?

A pasinak ugyanúgy fontos a saját gyereke mint az anyukának a közös gyerek.

"Csak pl sarkalatos példa, de mi van ha a nagyobb 20-30 ezres játékért hisztizik, de ha apuka megveszi a kicsinek még lehet kajàra se jut hó végén?"

Apuka nyilván nem veszi meg, ha kaja múlik rajta. De amúgy ha megveszi, akkor ő is a saját gyerekét tartja fontosabbnak, nem? Az elsőt, aki már megvolt a kicsi előtt. Ex anyuka is őt tartja fontosabbnak, xarik a kicsire. Jelenlegi anyuka dolga a kicsi. O tudta, hogy van másik gyerek.