Mitől lehetnek egy 4 éves gyereknek öngyilkossági gondolatai?

Egy 4 éves honnan tudja hogy ha magasból leugrik meghal? és honnan tudja hogy mi az elég magas, meg mi történik vele ha nem elég magasból ugrik? Ilyen kicsinek nem nagyon van térézete még, simán azt hiszik, ha kiugrik az ablakból akkor felkel és megy tovább. Lásd a gyereket aki szuperhősnek gondolta magát, hogy tud repülni és kizuhant.

A 4 évesek 90%-a nincs tisztában a halál és öngyilkosság fogalmával.(kivéve az a 10%ahol elvesztettek az életében szülőt, velük élő nagyszülőt vagy testvért)

Ordas kamu. Most 4 vagy 5 éves?

Megsúgom ilyen korban képtelenek ilyen összetetten gondolkodni, ok -okozatot kifejteni 🤫 fantázia 5 évesen oké, de nyílván azt sem érti.

Volt már!!! Kamu.

A legfiatalabb,akit ismerek és öngyilkossági gondolatai voltak, ő 7 éves volt. Ő komolyan gondolta,de végül nem tette meg.

4-5 évesen kizárt!

Esetleg értelmesebb, mint a többiek..?

Nyilván nem lehet, mert akkor a tiétek csak átlagos..

Amúgy nem éppen négy, hanem öthöz közeli, mert a leírásban a kérdező 5 éves szókincsét írt, tehát gondolom majdnem 5. Mivel hat évesen kezdik a sulit, addigra meg majdnem mindent tudnak, szerintem rendben van, hogy képben van ezzel.. én is ilyen voltam.

Nyilván gondok vannak otthon.. de ezen csak rontana, ha nevelőszülőhöz kerülne, akik szintén csak emberek és soknál nem jobb.. Segíteni az tud, ha minél kevesebbet van otthon, nyilván a szüleivel nincs ilyen viszonya, hogy beszéljenek őszintén, ha szólsz, attól még nem lesz. Ha az óvónőnek szólsz, az kb gyermekvédelem egyből. Én összebarátkoznék a gyerek anyjával, megítélném milyen ember és ehhez viszonyítanék. Nekem pl felületes, mosolygós beszédes, de belül üres anyám volt.

Legyen sokat nálatok, dobd fel a hangulatát, javasold az anyjának, hogy járjon új közösségbe suli után.. kötődjön máshova. Én az általános sulis tanárnőt szerettem, nagyon rendes volt, utána giminél a barátaimat.

Nálunk tök más, mert a gyerekemnél én vagyok meghatározó és most kezd a barátaihoz húzni. Kistini. Én emlékszem az oviban volt egy fűzfa, ami szomorúfűz volt, mindig azon ültem/másztam rá, néha elképzeltem, hogy a halálba ugrok belőle, vagy egyszerűen magábarejt a törzse, ahogy ülök rajta, belenövök, befogad és eltűnök a világból, eggyé válok a fával, mert ő is szomorú, mint én. Elüldöztem, aki odament. Máskor meg játszottam másokkal, volt szerelmem meg barátaim meg szerettem az óvónőket.. csak voltak helyzetek mikor nehéz volt. Próbáltam visszatartani a lélegzetem is otthon sokszor, de egyszer se haltam meg:) máshoz nem volt merszem, pedig mi sem földszinten laktunk. Néha éreztem, hogy húz a mély, rengeteg olyan álmom volt, hogy leugrok vagy zuhanok..

Van ilyen, valószínűleg értelmesebb gyerek, tudja mi folyik körülötte, úgyhogy sok boldogság kell az életébe, és kevés otthon töltött idő.

Párszor voltam dokinál felnőttként, minimális szorongáson kívül semmi bajom;) Ez normális ilyenkor. Intelligensebb vagyok, jobban emlékszem és többet felfogok az engem körülvevő világból, ez már kicsiként is látszott, de meg tudtam találni a közös hangot másokkal(nem mindenkivel). Sokkal fejlettebben rajzoltam, jobb voltam kézműves dolgokban, beszédben, tanulásban, mozgásos tevékenységekben, oviban már tudtam sakkozni és meg is tudtam verni felnőttet(nem hagyta magát).

Klassz volt az ovi, csak sokat sírtam.