Heti egyszer, ha nem alszik otthon a gyerek, akkor miért annyira rossz az mások szemében?

Itt egyedül az a kérdés, hogy mindenkinek jó-e. Ha a nagyszülőknek sok, akkor ne menjen (vagy ne annyit). Ha a gyerek nem akar menni, akkor ne legyen neki muszáj. Ha a szülők gondolják úgy, hogy túl sokat van ott, akkor ne vigyék annyit. Ha viszont mindenki szeretné, akkor hadd aludjon ott akár hetente is.

A probléma ott kezdődik, amikor valakire rá van erőltetve.

#22 Nyilván, de egy 1 év körüli vagy akár kicsit kisebb gyereknél is elég árulkodó jel, ha mondjuk a mamánál egész nap bömböl, vagy vígan elvan.

Csecsemőket meg nemigen altatnak a nagyszülőknél, szerintem nem róluk szól a kérdés.

Nálunk egész pici koruk óta sokat vannak a mamánál, de nálunk a mamáék olyan beállítottságúak, hogy az unokáiknak élnek, és még így is "morog" anyósom időnként, hogy miért nem mennek ennél is többet. A gyerekek meg el se akarnak jönni, mert kinyalják a hátsó felüket, meg medencéjük van, jacuzzijuk, óriás trambulin, hinta, csúszda, miegymás. Ami itthon nincs, mert mi társasházban élünk. Hülyék lennénk megvonni tőlük ezt, DE ha a mama/papa azt mondaná, hogy sok, nem bírják, akkor természetesen változtatnánk a rendszeren.

Egyébként hétvégén és néha hétköznap délután mi is sokat vagyunk ott. De nyári szünetben nyilván a gyerekek (nélkülünk) jóval többet.

Másfél éves koruk körül aludtak ott először.

Az én anyukám is ilyen egyébként, csak sajnos másik városban lakik. Hozzá csak együtt megyünk.

Most nem azért, de amit te írsz az pld pont rólad szól, hogy NEKED van igényed arra, hogy ne kelljen rendelkezésre állni a gyerekeknek. Ez konkrétan nem a párodról hanem a saját igényeidről szól.Miért kell akkor a humbug szöveggel leönteni, hogy mert jajj a kapcsolatunk, meg hogy ne csak apa ,meg anya legyünk.

Engem pld az tesz mosolygóssá ha egyedül lehetek, mert egyedül bírok feltöltődni, mikor pld a párom és a gyerekem sincs mellettem.Nekem erre van szükségem, ahhoz hogy jó anya és jó feleség legyek. És igen, ezért van hogy párom a gyerekkel elmegy 2-3-4 órára játszóterezni, játszóházazni vagy valami programra nélkülem. Én meg magam maradok a gondolataimmal és marha jól érzem magam.:D Nekem ez az igényem. Nem öntöm le semmilyen maszlaggal, hogy a kapcsolatunk miatt.(mondjuk elég nehéz volna:D)

De azt sem tudom elképzelni, hogy kötelező jelleggel mondjuk minden héten szombaton nagyon romantikusnak kellene lennünk.Kötelező volna minden szombaton programot csinálni, vagy összebújva tv -t lesni stb..stb..Mi van ha nincs kedvem szombaton csak mondjuk macinaciba lenni, mert rossz volt a hetem és épp attól érzem jól magam hogy végre otthon vagyunk és elengedhetem magam, nem kell mindenhez jó pofát vágnom. Vagy a páromnak fárasztó hét van a háta mögött és nincs kedve romantikázva enyelegni, nem akar velem filmet nézni, moziba menni, étterembe vagy bárhová egyszerűen csak be akar feküdni az ágya és mindenki hagyja békén..Nálatok ez ilyen kényszer, hogy márpedig akkor is most imádni fogjuk egymást mert szombat van és annak van a napja vagy mi?

Soha nem érzi egyikőtök sem aznap hogy ma azért szívesen olvasnék a gyereknek egy mesét lefekvés előtt és szorítanám magamhoz ezt a remekművet?

Szerintem egy idő után ez is nagyon unalmas lehet. Semmi spontán dolog és a végén ugyan úgy egy muszáj érzetet kelt..Pedig én amúgy kifejezetten szeretem a megszokott dolgokat.De nekem ez már túl sok volna.