A kisebb gyerekek régen is ennyit ordítottak nyilvános helyeken, mondjuk 30-40 évvel ezelőtt, vagy a mostani hozzáállás a szülők részéről változott meg ennyire, hogy megtehetik bárhol?

32, reflexből betörnem a fejedet, hacsak egy ujjal is hozzáernel a gyerekemhez ☺️☺️

#30

42, nem, nincsen hormon tultengesem.🙂

Igazából ha lenne felnőtt gyerekem, erte is megtenném ugyanezt, nemcsak a két évesemért, mert ahogy írtad egy anyaf@szom tigris vagyok, aki a gyerekeiért a magad fajta idiotakkal szemben mindent is megtesz ☺️

Ez a kérdés sokkal bonyolultabb, mint ahogy elsőre tűnik.

- Igen, a gyerekek régen is zajosak voltak, ez életkori sajátosság, mi is ilyenek voltunk gyerekként, és száz éve is ilyenek voltak a gyerekek, meg még annál is régebben.

- Manapság valamennyire racionalisabbak az elvárások a gyerekek felé a szüleik, családtagjaik részéről, nem elvárás, hogy mindig, minden helyzetben tökéletesen viselkedjenek, bőven elég, ha a koruknak megfelelően tudnak.

- Nagyon sok szülő túlkompenzál, mert őt gyerekként irreálisan szigorúan fogták, érzelmileg vagy akár fizikailag bántották olyan dolgok miatt, amik amúgy teljesen normálisak egy gyerek esetében (na ennek az okainak is utána lehetne menni, de az nagyon messzire vezetne), ezért sokan túlságosan engedékenyek, túlféltőek a gyerekeikkel szemben.

- Sok szülő, főleg az anyák minden eddiginél jobban magukra vágynak hagyva gyereknevelés terén, elvárás, hogy mindent egyedül oldjanak meg ("magának szülte, oldja is meg"), miközben a mostani szülők még emlékezhetnek arra, hogy az ő gyerekkorukban sokkal jobban jelen voltak a nagyszülők is. Most nem ez a helyzet, hiszen a szüleik még sok esetben dolgoznak, amikor unokáik születnek, a növekvő mobilizáció miatt pedig fizikailag is távol él sok nagyszülő, esetleg már túl idősek ahhoz, hogy valódi segítséget tudjanak nyújtani, vagy csak megvan a maguk élete, amibe nem fér bele, hogy napi huszonnégy órában rendelkezésre álljanak.

- A társadalom eközben rettentően intoleráns lett életkori szempontból. Se a gyerekekkel, se a kamaszoknak, se az idősekkel nem tudnak mit kezdeni, nem tudják elfogadni őket a társadalom részeként, mindenki azt várja, hogy a másik igazodjon hozzá, ő maga minimálisan sem hajlandó alkalmazkodni, vagy legalább eltűrni a másik jelenlétét, a szülőktől elvárják, hogy kb láthatatlan gyerekeik legyenek, a szülők meg elvárják, hogy mindenhol vegyék figyelembe a gyerekeiket, ebből viszont állandó konfliktusok generálódnak.