"Egy kisgyerek ne nőjön már fel csoki nélkül. " Mit lehet kezdeni ezzel a hozzáállással?
Az unokaöcsém 2 éves, otthon vigyáznak rá, hogy ne tömjék tele édességgel, jó kaját egyen, odafigyelnek rá és magukra is a szülei. De mikor a Papánál hagyják hetente egy-egy napra vagy hétvégére, a papa jóltartja csokival, édességgel, mondván, egy gyerek igenis legyen elkényeztetve kicsit, miféle gyerekkora van, ha nem kap csokit, nekem ne mondják már, stb. A gyerek anyja már belefásult az apjával való vitába, inkább legyint rá. A gyerek meg nem hülye, már követeli a papától a csokiját, ami meg "aranyos".
Hát ha nekem gyerekem lesz, ezt nem szívesen hagynám. Nyilván én sem tervezek zéró toleranciát édességre, de marha pipa lennék, ha bárki a határozott kérésem ellenére adna bizonyos ételt a gyereknek, legyen az csoki vagy töltöttkáposzta. Ismerem apósomat, nem hajlik a jó szóra, a csúnyára meg végképp megmakacsolja magát, az egyetlen megoldás az lenne, ha nem hagynák nála a gyereket, de ez meg kicsit drasztikus.
Van ilyen rokonotok?
válasza:
válasza: válasza:Egy kisgyerek tényleg ne nőjön fel csoki nélkül! Nem azért, mert feltétlenül kell a fejlődéséhez, hanem azért mert hozzátartozik a gyerekléthez. Most még csak 2 éves, annyit lát a világból, amennyit engednek neki. De előbb utóbb oviba kerül, és bizony látni fog élvezettel csokit faló gyerekeket. Aztán majd eljön az az idő is, amikor nincs mindig anya a sarkában, van egy kis zsebpénze, hát megveszi magának. Csak amíg az a gyerek, akinél a csoki is része volt az étkezésnek, tud mértéket tartani, neki ez nem fog menni.
Van egy barátnőm, megrögzött egészséges étkezés mániás. Állati jó zöld, meg barna szendvicscuccokat tud készíteni, valóban finomak. De egy idő után egyhangúnak érzi az ember. A fia 16 éves, rá is így főz, száműzött minden édességet, mesterséges cuccot az étrendjéből, még a kiflit is süti neki. Néhány hónapja náluk aludtam, anyuka korán elment, a srác nekiállt kaját csomagolni magának, valami zöld kenőcsös barna kiflit. Haverok vagyunk, elmesélte, hogy ez cserealap a suliban, a lányok buknak rá, meghívják helyette hamburgerre, melegszendvicsre, csokira. Csokirajongó, minden pénzét arra költi.
Meg kell találni az egészséges egyensúlyt. Normális ebéd után elfér egy túró rudi, vagy egy szelet csoki. És ha a gyerek számára természetes, hogy kap, a nagyszülők sem tudják elrontani még akkor sem, ha ők tényleg jóval többet adnak. A gyerek tudja kezelni, hogy itt így, ott meg úgy megy. De a tiltás mindig ellenkezést vált ki.
válasza:Édességbol is lehet minőségit kapni. Én sem szeretem, ha a nagyszülők mindenféle szar, színezett, agyoncukrozott, gagyi édességgel tömik a gyereket. Akkor inkább meg se vegyek az ilyet. Nálunk szerencsere a gyerek megkóstolja, nem eszik sokat belőle, majd hazavisszuk és egyből dobom ki. Inkább mindig mondom nekik, melyiket vegyék, ami szerintem is jó.
De ezért nem vinni a nagyszülőkhoz, ezt sosem tudtam megérteni, mert ha amúgy jó nagypapa/nagymama, szereti a gyerek is, ezzel szegény gyerekkel is kicsesztek. Sosem értettem az ilyen szülőket.
Félreértés ne essék, én sem azt mondom, hogy ne egyen csokit egyáltalán a gyerek, de 1) hadd a szülő döntse el, hogy mikor mennyit, 2) hadd a szülő válassza meg, hogy milyen márkát (mert lássuk be, a csokik között is van crap, és van minőségi).
Mi is kaptunk édességet, csokit, mikor kicsik voltunk, és két-három kocka elmajszolása után önként visszacsomagoltuk és elraktuk a maradékot, mert a szervezetünk azt mondta, hogy elég. A hétköznapi édesség a lekvár meg a házisüti volt, ami szintén nem diétás kaja, de mégse pörögtünk fel tőle, mint a búgócsiga.
Engem ebben a helyzetben az zavar, hogy ugyan a szülők világosan elmondták, hogy ne tömjék tele csokival a gyereket, a papa csak legyint, hogy de hát a gyereknek ez alanyi jogon jár.
válasza:Igen, asszem ez a legésszerűbb megoldás, hogy ha már a papa nem hallgat a jó szóra, inkább a szülő küld két szelet normális csokit vagy édességet.
Bár sajnos én nagyon háklis vagyok rá, ha megkerülnek, szóval engem maga az elv zavarna, hogy a papa felülbírál és hülyének néz.
Enyhe vigasz, hogy az ő fején fog pattogni a gyerek a cukorbombától. :)
válasza: válasza:Nyugi, nem fogja azt mondani, hogy a papa megengedi, anya meg nem érdekel. Pont az a lényeg, hogy bizonyos határokon belül jó, ha nem pont egyforma szabályrendszer. A világ is ilyen, itt ezt lehet, ott azt lehet, itt ezt muszáj, azt ott muszáj. Egészséges környezetben felnövő gyerek remekül kezeli ezeket a különbségeket.
A gond ott szokott lenni, ha nagyon különböző a értékrend, mint ebben a csokiügyben. A másik, amikor a szülő kijelenti, hogy csak ő jogosult bármilyen döntést meghozni. Ezzel ugyanis kimondja, hogy a gyerek az ő tulajdona, a nagyszülőt pedig nem tekinti teljes értékű, döntésképes felnőtt embernek. Az érdekes majd az lesz, amikor a saját gyerekeivel kell szembeszállnia, ha majd nem engedik neki az önállóságot az unokákkal kapcsolatban.
Persze vannak alapszabályok, amit be kell tartatni a nagyszülőkkel. Az én lányom pl. allergiás a kakaóporra, szójára. Nyilván a nagyszülők sem adnak neki ilyesmit. De amíg én pl. bevonat nélkül sütöm a sütit, anyu karobbal készíti neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!