Kisfiamat nagyon megviseli a válás. Nagyon el vagyok keseredve, mi lenne a legjobb megoldás?

Kisfiam 3 éves lesz decemberben. Apukájával, egyre súlyosabb alkoholproblémái miatt 2 hónapja váltunk el.

Hosszas szenvedések, ígérgetések és újbóli csalódások után az volt az utolsó csepp, hogy amíg ráhagytam a kicsit, levitte egy közeli kocsmába, és lerészegedett mellette. Amikor hazajöttem, kiütve feküdt, nem kelt fel semmire. Ezek után - a válás mellett - nem hagyom rá a gyereket. Bár azóta jár kezelésekre, az anonimokhoz, állítása szerint ez annyira megijesztette őt is, hogy nagyon összeszedi magát, azt hiszem érthető módon, nem bízom meg benne annyira, hogy felügyelet nélkül elvihesse a gyereket.

Ez a helyzet jelentősen megnehezíti az amúgy se könnyű állapotot. Kisfiam rajongva szereti az apját. Amikor nem ivott, tényleg jó apja volt, nagyon jó a kapcsolatuk. Eleve nehéz feldolgoznia, hogy apu miért nincs itt. Megnehezíti a helyzetet, hogy itt találkoznak, és nem érti, hogy apu miért megy el.

Nagyon sokat sír, hogy hiányzik az apukája, ezért hagyom, hogy sűrűbben találkozzanak. Kb 3 naponta jön. Deilyenkor mindig nagyon zaklatott utána, hogy apu miért megy el, miért nem marad itt, szereti, hiányzik neki stb.

Arra gondoltam, hogy ritkábban kellene találkozniuk. De akkor meg 2-3 nap után folyton csak sír, hogy apukát szeretné. Nem fogad szót, semmit nem akar, még enni, aludni se, engem se fogad el, csak apuka.

Mit tegyek ebben a helyzetben? Szerintetek mi a jó megoldás?

Rettenetesen tanácstalan vagyok, és össze van zsugorodva a gyomrom, a szívem, nem tudom, hogy mit tegyek. Szeretném a lehetőségekhez képest a legkevesebb fájdalmat okozni neki, de azt tudom, hogy kell valami rendszer, amihez hozzászokhat.

KÖszönöm a segítő válaszokat!