"Egy kisgyerek ne nőjön már fel csoki nélkül. " Mit lehet kezdeni ezzel a hozzáállással?
Az unokaöcsém 2 éves, otthon vigyáznak rá, hogy ne tömjék tele édességgel, jó kaját egyen, odafigyelnek rá és magukra is a szülei. De mikor a Papánál hagyják hetente egy-egy napra vagy hétvégére, a papa jóltartja csokival, édességgel, mondván, egy gyerek igenis legyen elkényeztetve kicsit, miféle gyerekkora van, ha nem kap csokit, nekem ne mondják már, stb. A gyerek anyja már belefásult az apjával való vitába, inkább legyint rá. A gyerek meg nem hülye, már követeli a papától a csokiját, ami meg "aranyos".
Hát ha nekem gyerekem lesz, ezt nem szívesen hagynám. Nyilván én sem tervezek zéró toleranciát édességre, de marha pipa lennék, ha bárki a határozott kérésem ellenére adna bizonyos ételt a gyereknek, legyen az csoki vagy töltöttkáposzta. Ismerem apósomat, nem hajlik a jó szóra, a csúnyára meg végképp megmakacsolja magát, az egyetlen megoldás az lenne, ha nem hagynák nála a gyereket, de ez meg kicsit drasztikus.
Van ilyen rokonotok?
Nem látok bele a belügyeitekbe, így csak általánosságban írom a véleményemet.
Ez a viselkedés a nagyszülő részéről általában dac. Ezzel száll szembe a túlzott szabályozással.
Nem mindegy ugyanis, hogy mivel hagyjuk nála a gyereket. 1. Papa, nehogy adjon neki cukrot, csokit, tejbegrízt is csak akkor, ha megette a zöldbablevest, muszáj neki délben lefeküdni, ha nem alszik el, akkor is legalább 2 órát az ágyán kell lennie, nem nézheti a tv-t, ne engedje a kutyával játszani, és ha ki akarnak menni a játszóra, előtte hívjanak fel!!! - Papa meg kiakad, aztán direkt megy veled szemben. Nyilván erős túlzással írtam, de gondolom érted a lényeget.
2. Papa, nem bánnám, ha csak ebéd után csúszna be a túró rudi, és számítson rá, hogy baromi nyűgös lesz a gyerek, ha nem pihen egy kicsit délben. - ennyi. Papa a kevesebbet sokkal jobban el fogja fogadni.
Persze ha már elmérgesedett a helyzet, nehéz újra kialakítani az egyensúlyt.
És még egy dolgot érdemes átgondolni. A magukban bizonytalan emberek engedik ki a legnehezebben a gyeplőt.
A beszólással semmi baj nincs, szerintem igaza van. A baj azzal van, hogy nem az ő gyereke és annak ellenére megtömi csokival, hogy tudja, a szülei ellenzik. Szerintem lehetne valami középutas megoldás.
Van ilyen rokonunk, anyósom és anyám. Eltiltani nem akarom a gyerekektől őket, de nagyon fárasztó állandóan résen lenni, mivel teljesen feleslegesek kérek tőlük bármit. Arra megtanítottam a gyerekeket, hogy ne hazudjanak legalább, mert a mama azt mondta, hogy ne árulják el. Szeretném tudni, mit és mennyit ettek, de a mamák letagadják. Ez egy ilyen meccs. :)
A papát meg kell nevelni, mert láthatóan sportot űz abból, hogy mindenkinek ellentmondjon, és azt képzeli magáról, hogy ő s z a r j a a spanyolviaszt.
Két, három alkalommal durván ki kellett tolnom anyósommal, mire észrevette magát. Mikor végül elsírta magát, szépen elmagyaráztan neki, hogy miért kapta, és mostmár kapja össze magát, és a gyerekemmel kapcsolatban csinálja amit én mondok. De háborúskodhatunk is, ha neki úgy tetszik, de akkor minden héten többször is megríkatom!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!