Egy általános iskolásnak ilyen szülői hozzáállás után el tud menni a kedve a tanulástól egy élere, vagy ez teljesen mással függ össze?
Jelenleg tizenegyedik osztályos vagyok és elkezdtem gondolkodni, hogy miért veszem rá magam olyan nehezen a tanulásra és arra jutottam, hogy ez szerintem általános iskolában ment ez félre, főképp a hatodik előtti időszakban. Amióta szülői "segítség" nélkül tanulok, azóta igyekszem a lehető legminimálisabb energiát befektetni a tanulásba, ami általános 7/8-ban elég volt bőven a kitünőre, itt gimiben meg állandó 4,2 közötti az átlagom. Általánosban kitűnő voltam végig egyébként.
Első két osztályban még nem éreztem annyira a gondokat, szerettem tanulni. Anyám egészen hatodik osztály végéig kikérdezte a házit, amit én évről évre egyre jobban utáltam. Hatodikra ez idáig fajult, csak így sokáig leestem a fejből kifelé, hátha akkor nem kérdezi ki a tananyagot, ami persze nem jött be abbanidőszakban sem akkor napközis voltam és délután a is a suliba voltam, így mindig estére lettem kész a tanulással. Ha ötösnél rosszabb jegyet kaptam mindig veszekedett velem, hogy ha így haladók meg fogok bukni, nem lesz belőlem semmi. Hétvégén mindig egy fix időben délelőtt tízkor neki kellett ülni a házinak. Én sokszor szerettem volna, hogy ez a fix idő ne tíz óra legyen, hanem ébredés után három órával, de anyám erre a kompromisszumra nem volt hajlandó, szóval volt olyan, hogy felkeltem kilenckor, és alig készültem el a reggeli rutinnal, már lehetett is tanulni. Aztán egy ilyen eset után másnap hatkor felébredtem, de akkor le lettem ültetve tízkor a tanulnivaló elé, és amikor mondtam, hogy dehát még nincs tíz óra, akkor anyám azzal jött, hogy már ébren vagyok három órája, el lehet kezdeni, aztán én mondtam, hogy dehát tegnap ez még nem így volt, ő meg kiabált velem, fel is pofoztott, ha jól emlékszem. Alsóban, ha éppen nem volt házi hétvégére, akkor ő elővett valami mesekönyvet, hogy gyakoroljuk az olvasást. Volt egy mese amiben valamiért szerepelt az a szó, hogy vér, én pedig nem akartam hangosan kimondani azt a szót, de ezt anyám nem értette meg, erősködött, hogy mondjam ki, és ebből ilyen két órás sírás lett, amiközben ő veszekedett velem, hogy hisztizek, meg ilyenek.. ha általánosban meg kellett valamit tanulni, akkor ő úgy vette, hogy azt szó szerint úgy kell pedig ahogy le van írva, pedig az esetek kilencven százalékában nem ez volt, és ahogy nem úgy mondtam ő beleszólt, hogy rosszul mondom, konkrétan rám kiabált. Nekem nem ment a szó szerint tanulás, így nehézségeim voltak a legrövidebb versekkel is, és szerintem ezt anyám kiabálós magatartása is tetézte. Egyszer túl sokáig elhúzódott a verstanulás, már többször próbáltam neki felmondani, mert ugye muszáj, addig nem csinálhatok semmi mást. Amikor magamnak mondtam fel akkor érdekes módon ment, csak anyától voltam stresszes. És már sok órája ment, hogy neki nem tudtam felmondani, végső elkeseredettségemben próbáltam húzni az időt, hogy sokszor elmegyek wc-re, sokszor iszok vizet, és akkor talán eltart annyi ideig, hogy akkor letesz anyám arról a gondolatról, ám ebből csak veszekedés lett, én sírtam, anyám eldugta a zsepit, elzárta a vizet a házban, bezárta a wc-t, hogy addig nem iszok, nem fújok orrot, nem megyek wcre, amíg fel nem mondtam neki azt a tetves verset. És ezek csak példák azok közül, amikre élénken emlékszem és csak a tanulással kapcsolatosak. (Aput azért nem említettem, mert ő anyámnak adott igazat, passzívan végignézte, vele más bajok voltak/vannak)
Anya szerint nekem hálásnak kellene lennem, amiért ő ennyire hozzájárult ahhoz, hogy kitűnő legyek általánosban, szerinte ez így volt rendjén. Én meg őszintén szólva emiatt és az egyéb nem említett dolgok miatt sokmindent érzek, de hogy hálát és köszönetet nem, az is biztos...
Szóval az anyáméhoz hasonló, és teljesen olyan jellegű szülői hozzáállás az káros a gyerek tanuláshoz való hozzáálásához? Vagy ez teljesen mással függ össze?
válasza:Anyukád jót akart neked és segíteni szeretett volna. Örülj, hogy foglalkozott veled.
Nekem a leírásodból úgy tűnik, hogy nagyon érzékeny lehetsz.
válasza:
válasza:Anyukád mindent rosszul csinált. Neki az volt a lényeg, hogy mindenki tudja az ő gyereke jó tanuló.
Ezzel csak ártott. Tanulni az iskolában kell. Otthon meg kikapcsolódni.
válasza:Páromnak volt hasonló sztorija, a nagymamája addig egzecírozta alsó tagozatban, hogy évekre megutálta emiatt a tanulást. Ez vhol szerintem bizalmatlanság is a saját gyerekünk felé (ami ráadásul így a saját nevelési elvünkkel szembeni bizalomvesztés is), hiszen annyira nem hiszünk benne, hogy elhiggyük, megtanulta, illetve nem hagyjuk, hogy a saját kárán tanuljon, mert ha mégsem tanulta meg jól, abból előbb utóbb le fog vonni valami tanulságot. De az butaság, ha egy 12 éves gyereket azzal traktálunk, hogy ha ezt a verset nem tanulod meg, nem lesz belőled semmi, páromnak is borzasztó eredményei voltak, majd 23 évesen kinyílt a csipája, 24 évesen felvették orvosira, amit jó eredménnyel el is végzett. Pedig senki nem állt ott mögötte, hogy kikérdezze tőle a mellékvese keringését.
Káros és sokat számít ez a viselkedés, de azért remélem, hogy nem egy életre határozta meg a tanuláshoz való hozzáállásod!
válasza:Anyukád biztos a legjobbat akarta neked, de szerintem sokat ártott ezzel a hozzáállással. Így kell traumává tenni a tanulást, és elkapálni az tanulnivágyást, meg az önálló tanulásra való készséget.
Jó, hogy megfelelő távlatból egyre reálisabban látod ezt az időszakot, így van esélyed saját kezedbe venni a tanulással való kapcsolatodat. Ne add fel, dolgozz rajta!
Anyukádnak pedig próbálj meg megbocsátani valahol, szerintem nem látta, milyen hibákat követ el. Lehet, hogy vele nem foglalkoztak a szülei, nem segítettek a tanulásban, és ezt próbálta a maga eszközeivel a veled való kapcsolatban kompenzálni?
válasza:Egyetértek a 4. válaszadóval, kiegészítve annyival, hogy az iskolai tananyag bő 90 százaléka nettó ökörség és hasznavehetetlen időpocsékolás. Semmivel nem fogsz több pénzt keresni, ha tudod, hol volt a mohácsi csata, vagy hány mól ciánhiper-hidrooxid közömbösít hány mól sósavat, esetleg hogy Ady Endre hasonülős, fejenállós vagy sakkfeladványfejtős pózban reszelgette-e Csinszkát. Miközben pénzügyi, állampolgári ismereteket alapszinten se tanítanak, még középiskolában is csak néznek nagyokat arra a kérdésre, hogy mi az a kamatos kamat, infláció, devizaárfolyam stb.
Itt gondolkodni tudó és akaró emberekre lenne szükség, nem magoló ötösökre, akik aztán maximum futószallag mellé lesznek jók, robotzombi munkára.
válasza:Az oktatási rendszer is borzasztó, de anyukád is elég rosszul állt hozzá. Én a saját gyerekeimet sikerélménnyel próbálom motiválni, és látom rajtuk, hogy ez mennyivel jobban működik, mint az iskolai vadászat, hogy na mit nem tudsz és jól hangsúlyozzuk ezt ki. Ennek régen se volt értelme és most sincs, mert mindenkiben csak az rögzül, hogy már megint mit nem tudott és nem az, hogy amit tanult, azt hogyan lehet felhasználni és milyen ügyes, hogy valamit mégiscsak tud.
Általában az van benne mindenkiben, hogy meglássa rögtön azt az egy rosszat, és csodálkozunk, hogy egy felszínes sz.r világban élünk, miközben már gyerekkortól kezdve azt sulykoljuk, hogyha nem tökéletes valami, akkor nem is jó.
válasza:Szerintem is tul erzekeny vagy es megprobalod anyadat bunbaknak beallitani. Ezek amiket irtal persze nem szep dolgok, de csupan kiragadott pillatkepek.Az hogy leultett 10kor tanulni nem a vilagvege. Ahogy az sem, hogy kikerdezte a verset. Ha az en gyereken szorakozott volna a verssel igy es ennyit, ahogy leirtad, hat nem tudom, de valahol megertem ot is.
Szerintem az pedig egyenesen gaz, hogy erre fogod, h nem szeretsz most tanulni.
Nezz egy kicsit magadba es legy halas az anyadnak, aki torodott veled, megha nem is mindig ugy, ahogy kellett volna.
válasza:Minek ez a kérdés, hiszen már eleve elkönyvelted magadban, hogy az egész az anyukád hibája.
Nyilván az sem jó, ha ennyire mereven ragaszkodik dolgokhoz. De nem lehet mindent arra fogni, hogy ő rontotta el.
Sok gyereket soha nem kérdezi ki az anyja, aztán akkor meg az a baj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!