Autista gyereknél mikor és hogyan kell határokat húzni?

Ép értelmű autistáról volt szó. Amelyik csapkod, ugat és képtelen felfogni, hogy máshogy viselkedünk otthon, mint máshol, azt ne nevezzük épnek. Velük szemben mások az elvárások.

Maszkolni pedig mindenki maszkol. A neurotipikus többség is. Hisz maszkolás, ha mosolygok a főnökre miközben legszívesebben elküldeném a fenébe. A társadalmi szabályok betartása is maszkolás.

Maszkolni tanítjuk az nt gyereket is. Akkor az autistát miért bántalmazás?

Bántalmazás, ha otthon se engedjük hogy önmaga legyen. Bántalmazás ha mindig olyan helyzeteket erőltetünk rájuk, ami elkerülhető lenne ugyan, de belekényszerítjük, holott rossz nekik. Ilyen pl: ha csak azért is tömegbe viszem, holott nem akarja.

Egyébként a saját gyerekemen látom, hogy jól csinálom. Egyre jobban boldogul a világban anélkül hogy kiutálnák, az otthona pedig olyan hely, ahol biztonságban érzi magát és önmaga lehet. Nem szorong, nem frusztrált, ezt a pszichiáter és a pszichológus is megerősíti.

Ez azért nagyban függ attól, hogy 1. integrálható gyerekről beszélünk-e 2. valóban akarod-e integrálni. Ha mindkettőre igen a válasz, akkor azt gondolom, hogy nincsenek rugalmasabb határok, mint egy neurotipikus gyereknél, illetve pont annyira rugalmasak. Bárki másnál is lehetnek olyan dolgok, amit az illetőnek elnézünk, nem azért, mert bármi baja lenne, hanem mert az ő személységéhez képest ez nem olyan szörnyű, vagy beleférhet még. A társadalomba való beilleszkedés kíván alap viselkedési normákat MINDENKITŐL. Egy csomó dolog van, amit én sem azért csinálok, mert annyira szeretném, hanem mert megtanultam, hogy sajnos így kell, ez van, én lennék hülyének nézve, ha nem így csinálnám.

"A kerekesszékes gyerek sem fog megtanulni járni attól" Ez szép és jó, de ha kikérjük feszt magunknak azt, hogy az autista NEM FOGYATÉKOS, akkor ne hozzunk hasonlatot egy súlyos testi fogyatékkal.

el kéne dönteni végre, hogy most betegség vagy sem... mert ha nem, akkor elvileg ugyanúgy lehet belőle embert nevelni, mint minden más ép gyerekből is, ha meg betegség, akkor kényeztesd el nyugodtan, halálod után majd szétszívatja a társadalmat.

sose fogom megérteni, hogy másokat buzerálni, üvöltözni a tömegközlekedésen, összetaperolni mindent és mindenkit, rongálni a múzeumban és zseblámpával játszani a moziban mégis mért lehet... vagy neveld meg és vidd ki emberek közé, vagy ha nevelhetetlen az agyi elváltozása miatt, ne terheld vele a többséget.

#16, itt nem azokról a dolgokról van szó, amik másokat teljesen jogosan zavarnak - mint például ha valaki zseblámpá al játszik a moziban. Hanem arról, ha mondjuk a kora miatt nem adekvát, de senkinek sem ártó dolgokat csinál. Ha rágókázik a 6 éves (amit a kétévesnek elnézel) vagy ugat és kutyásat játszik a 13 éves (amit a 6 évesnek néznél el).

Az ilyesmi bőven elég arra, hogy kipécézzék a társai, ne fogadják be. Ennek a kezelése a kérdés. Ezek olyan dolgok, aminek az elfogadásától nem lesz rosszabb senkinek, de a társadalom még nem tart itt és egy darabig még nem is fog.

Nem pedig az olyan dolgok megengedése a kérdés, ami mást nyilvánvalóan jogosan zavar.