Autista gyereknél mikor és hogyan kell határokat húzni?

H kicsit konkretizálnál, akkor jobb válaszokat is kaphatnál a ködös 1-es, 2-es helyett.

Egy biztos, hogy a "ráhagyom-módszer", nem módszer. Sajnos sokan kifogásként használják, "nem tudja, mert autista, ne is várd el, fogadd el".

Ez rossz fényt vet azokra is, akik bizony megpróbálják a legjobbat kihozni a gyerekből.

Én nem adom fel. Bizony úgy nevelem, mint az átlagos testvérét. Ugyanazokat várom el, a módszer nyilván más. Míg a kicsit szinte nem is kell nevelni, az auti testvére óriási falat, de a cél ugyanaz. A társadalom értékes része legyen, miközben ő is boldog.

Természetesen a módszer más, nem lehet ugyanúgy nevelni, mert szimplán az nt gyerekekre kifejlesztett módszerek nem működnek. Kedvencem a pozitív fegyelmezés, ami belátást, racionalitást vár el a gyerektől, na ez az ami nincs egy meltdownt produkáló gyereknél. A sima dackorszakos hisztisre meg lehet hatni.

DE attól hogy módszerek mások, a célok ugyanazok.

Ha egy autista ép értelmű és integrálható, akkor az a feladatom, hogy megtanuljon beilleszkedni a társadalomba, mert nem leszek mellette egész életében pl: hogy helyette köszönjek vagy hogy rászóljak, hogy az utcán szó szerint nem ugatunk, mint a kutya.

A feladatom, hogy megtanítsam hol lehet fura, hogy lehet fura.

Hogy vezesse le a feszültséget anélkül, hogy kirekesszék miatta. Hogy találja meg a saját útját úgy hogy ne szorongjon.

Mert nem leszek mellette örökké.

6-os, ha lehetne 2x szavaznslak le. Avval kinek árt, ha ugat?! Akinek evvel baja van, az a saját fejében tegyen rendet. Nem köszön-összedől a világ. Neurotipikus felnőttbōl is van, aki nem köszön, na az bunkósàg. Majd ha kész lesz köszönni, megteszi. Esetleg integethet helyette.

Nem bànthat màst, nem teheti tönkre mád holmijàt, nem veszélyeztethet senkit.

De szemkontaktust nem kell felvennie, mozoghat és adhat ki hangokat, öltözhet úgy, ahogy neki kényelmes. Aki ezeket nem engedi, az nem nevel, hanem bàntalmaz, hogy az intoleràns embereknek megfeleljen.

8-nak igaza van. Te a maszkolást tanitod neki. Ami rettentő Káros!!

Nem azzal van a baj hogy nem köszön (szelektív mutista és autista gyerek nem TUD megszólalni másoknak), nem azzal van baj ha sír egy buszon mert irracionális félelemmel küzd pl H felborul. Ezeket ha te nem fogadott el, hogy esne neki? Pont tőled nem kap elfogadást.

És az megint más ha bánt másokat. Azt nem lehet hagyni, de ezekkel senkinek nem árt. Nem rossz csak MAS

Szerintem ez egy nemtriviális döntés, amit a 6 vs 8-9 feszeget. Mennyiben támasszak az autista gyerekemmel szemben olyan elvárásokat, amik csak azt szolgálják, hogy befogadja az intoleráns társadalom? Amikor olyasmiről van szó, ami nem árt másnak, csak szokatlan. Mert az is a saját érdeke, hogy befogadják, és az is, hogy önmaga lehessen maszkolás nélkül.

Én felnőttként saját magammal kapcsolatban ezt el tudom dönteni (esetenként külön-külön). De hogy a gyerekemmel kapcsolatban mikor kéne (vagy hogy a szüleimnek hogy kellett volna míg ők döntöttek helyettem), az számomra utólag se nyilvánvaló.

Szerencsére az én gyerekem egyelőre nem tűnik autistának. De nemrég volt itt egy kérdés, hogy a 17 éves fiú mehet-e szoknyában iskolába. Ez is csak egy szokás, biológiai oka nincs, ami miatt fiúk ne hordhatnák, senkinek sem árt vele, maximum az intoleráns társadalom közösíti ki. Akkor engedjem vagy ne? Nem tudom, mi lenne a jobb.