Hány éves kortól egészségtelen, ha az ellenkező nemű gyerekeknek közös hálószobája van?

Miért lenne egészségtelen?

Max. kényelmetlen, hogy alkalmazkodni kell, de az egészséghez semmi köze.

11-13 éves korunkban érett meg bennünk a tesómmal az igény a privátszférára, akkor szét is lettünk költöztetve és bár nagyon élveztem, hogy megvan a magam kis helye, még akkor is sokat lógtunk együtt.

Most a gyerekeinknél is ez a helyzet. Még nagyon picik, de állandóan egymás hátsójában vannak, szeretnek egy szobában aludni. Van plusz egy szoba, szóval amint igényük lesz rá, szétcuccolhatnak.

Én addig tartom (mentálisan) egészségesnek, amíg az igényük másként nem kívánja. Ha ez megjelenik, onnantól kezdve rátelepszik az emberre egyfajta kényszer érzet, ami nem jó.

14: hidd el, hogy nem ezen járt az agyam, és ha még csinálta is, nem vettem észre soha (de szerintem diszkrétebben megoldotta, ahogy én sem a szobánkban maszturbáltam. Ennyi.

Tény hogy jó lett volna egy saját szoba, de nem volt még egy, így nem volt más opció.

Én hallottam már ismerős lányt panaszkodni az öccse hajnali örömszerző tevékenységére.

De ettől teljesen függetlenül, szerintem egy kortól már a privát szféra léte az egészséges. Pl nem öltözünk mások előtt, nem sírunk mások előtt. Nem telefonálunk pl barátokkal még akkor sem ha semmi olyan nem hangzik el, pl én vagy az uram is kimegyünk üres helyiségbe ha személyes vagy munkahelyi okból telefonálunk. Nem tartozik a másikra a nem neki szánt stílusunk, gondolataink. Bármi amit egy barátnak elmond az ember. Én aludni se tudok ha valaki csak úgy bejöhet.

Egy testvér ráadásul praktikusan egy idegen. Még a párját választja az ember, de a testvérrel csak véletlen hogy ugyanazokat a szülőket kapták, lehet hogy teljesen más személyiségek.

Vagy ha pl valaki egy felvilágosító könyvet olvas és a másik meglátása, az mennyire ciki már? Hallgassa miről beszél az egyik tesó az áthivott barátaival?

Tudom lehet egymást kerülgetni, pincébe bújni, de szerintem fontos az intim szféra és ahhoz kell egy saját szoba ahová nem jöhet be más kopogtatás nélkül. Nálunk már kiskamasz korban elvarás volt a szüleink felé hogy csak kopogva jöjjenek be, tartották is.