Hogyan lehet kezelni a dackorszak ezen fázisát (határfeszegetés)?
Arról sok szakirodalmat találtam, hogy a nehéz érzéseket, a dacos hisztiket hogyan lehet megelőzni, szépen kezelni, a "nem"-eket szépen átformálni, terelni, bla bla és szerintem jól is megy.
A 2,5 éves lánykámnál viszont megjelent a határfeszegetés. Rászólok, ha valami olyat csinál, amit nem kéne, de azért is csinálja és 76. rászólásra is vigyorog és csinálja tovább. Hogyan lehet hatni rá?
Nyilván van az a verzió, hogy "elrángatom", mert veszélyes és nem fogom győzködni, hogy legyen együttműködő, vagy sietünk, nem tudom. De alap esetben hogy lehet rábírni, hogy szófogadóbb legyen?
Mondok egy példát:
Ugrál a kanapén. Rászólok, hogy ne csinálja, csak azért is. Rászólhatok negyvenszer, akkor sem történik semmi, ha leteszem, mégnagyobb poénnak fogja fel és kacagva ugrik vissza. Pár napja bevezettük a bünti szék fogalmát, azzal is küdünk, szintén viccnek fogja fel hiába vagyok komoly és határozott. Egy idő után már tökre nem tudok türelmes lenni. Megütni nem fogom, ordítani felesleges (szintén nincs foganatja), beszélgetni vele, hogy "emlékszel, hogy a múltkor is mekkorát estél innen?" szintén semmi értelme, szóval nem tudom. Nektek mi a gyakorlati, bevált eszközötök ezekre a szitukra?
válasza:Nem tudom, de ettol mar en is a falnak megyek. Most olvasom A beszelj ugy konyvet, igaz, meg nem ertem a vegere, de akkor nem tudom mi van, ha nem mukodik a gyereknel az, amit ott irnak😂 Persze nem probaltam ki meg mindent, oke, de azert sok helyzetben egyszeruen semmi nem hat.
Mondjuk meg lehet kicsi hozza, 3 honap mulva lesz 2 eves, de a hisztihez es a hatarok feszegetesehez nem olyan kicsi, ezek szerint…🥲
Egyebkent a dobalozasnal az bejott nalunk, hogy ne fa kisautoval dobja le a mittudomen, uvegajtos szekrenyt, hanem adok a kezebe egy parnat es azt az ures falfelulethez dobhatja.
Ha ugral a kanapen, akkor teremts neki egy helyet, ahol ugralhat helyette. Tegyel le parnakat a foldre, nem tudom.
Vagy vannak ilyen benti ugralovarak, tok poen, persze nem olyan mint az igazi, de ha nalatok elfer, szerintem hasznalna :D
válasza:
válasza:Örülj neki, hogy csak 2.5 évesen kezdte! De komolyan.
Nem kell neki büntiszék, mert nem érti még, picike hozzá. Itt akció-reakció síkon mozgunk még. Azért nevet, mert ezt a kommunikációt ismeri a megerősítés/ bizalom terén veled (tehát nem téged nevet ki, hiába tűnik úgy).
Megoldás: Megfogod, magaddal szembe állítod és nagyon határozottan megmondod neki, hogy most állj, ezt befejezted. Többnyire figyelemre vágynak, mikor ezt csinálják. Utána tereld el rögtön vmi más irányba. Pl. gyere segíts ebben vagy abban. Nézzük meg a macis könyvet stb.
válasza: válasza:Semmi gond, ők büntizzenek nyugodtan, én meg teszem, ahogy kellene.
Tényleg sajnálom a szobába zárt gyerekeket pl. bűntetés gyanánt. Az nagy trauma egy életre, hogy be vagy zárva és a saját anyád zár be- tulajdonképpen már azt sem tudod miért, mivel 3 másodperc múlva már el is felejted, csak azt érzed, hogy "rossz" vagy. Kb.gyermekbántalmazás egy ilyen picivel.
válasza: válasza:Azért a 4 éves meg a 2.5 éves közt van különbség már. De igen, kínjában nevetett szegény, mert nem tudott mit kezdeni a helyzettel és valóban puhítani akarta az óvonéniket.
De anyukádnak igaza van, dehogy büntesd duplán. Csak beszélgessetek el vele. Büntetést mindig azonnal kell alkalmazni ebben az életkorban, otthon már felesleges, mert tényleg csak annyi jön le belőle neki, hogy ő a rossz a gyerek. Szorongani kezdhet stb. Ha otthon rosszalkodik otthon szólunk rá-, ha az oviban akkor ott szólnak rá, ez a szülők/ nevelők feladata.
Mondjuk egy iskolást már elő lehet venni otthon az iskolában történt dolgokért, 7-8 évesen már sejtik, hogy aha...min kéne elgondolkozni. De egy kis ovis a pillanatnak él még.
válasza:Mondjuk sarokba állítani a 4 évest nagyon primitív az óvoda részéről.
Lehet, hogy elgondolkoznék a váltáson, ha ennyire kiközösítik az óvonénik a kisfiút.
Én gyakorlati tanácsokért jöttem, nem a kiosztásért, hogy sz*rul csinálom. Ezt magamtól is tudom, ezért vagyok itt. Nincs eszközöm, azt keresem, ehhez képest eddig egy válasz érkezett, ami használható is (határozott leállítás, majd azonnal terelés), ezt köszönöm, megpróbálom. :)
Nekem sem jó az, hogy idegrohamot kapok minden nap végére, nyilván érzem, hogy nem jó úton járunk.
Biztosan több figyelemre vágyik és ezt sokszor érzem is. Próbálok belegondolni mi az alap érzés, ami most az adott viselkedést kihozza belőle és azon segíteni. Ez általában működik is, amikor így arcon nevet, akkor viszont nagy százalékban nem... Ez valami új, aminek a kezelési módját még nem ismerem. Egyszerűen annál többet nem tudok foglalkozni vele fizikailag, amennyit teszem, ha belegebedek sem. Keveset alszom, fáradt vagyok, mindennap megerőszakolom magam, hogy tudjam jól kezelni a dacolását, ennek ellenére minden nap úgy fekszem le, hogy sz*r anya vagyok, mert képtelen vagyok hatni egy 2,5 évesre, akiért én felelek. Szóval ja. Ha azért jöttél, hogy megmond a frankót mekkora fos vagyok, akkor mehetsz is tovább, mert ezt magamtól is tudom.
Gyakorlati tippeket viszont köszönettel meghallgatok és kipróbálok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!