Hogy álljak helyt mindenhol? Főleg a gyerekekkel?

A lepontozózsenik meg tudják mondani melyik része nem volt hasznos a válasznak?

Talán a kérdezőnek nem kellene pénzügyi tartaléka legyen gyerekvállalás előtt többek között ilyen helyzetekre?

Talán ha a kérdezőnek lenne pénze gyerekfelügyeletre, akkor nem itt küzdene?

Talán a kérdezőnek nincs pénze akkor mégis csak a munkát kell megoldania máshogy, mert a gyereket nem lehet kivenni innentől a képletből?

#11

Altatni úgy lehet a legjobban hogy 8 órakor ágyba kell küldeni őket, és ott is kell maradni az ágyban, egyedül elaludni. Te meg kijössz és éled az életedet. Nem fog elsőre menni, de próbálkozni kell.

Egyébként nekem is ilyesmi egy napom. Fél 7kor kelés, nagy oviba 8-ra, beugrom a boltba, hazajövök, itthonról dolgozom, a 2 éves kicsi itthon velem, mert nem vették fel a bölcsibe. Fél 4re megyek a nagyért oviba, utána 5ig kint vagyunk a kertben, aztán befejezem a munkát, ha maradt még valami. Utána főzés, és így már el is jött az este 8 óra, amikor mennek a szobájukba aludni. Nálunk a nagy még csak 4 éves, de már 1-2 éve tudja, hogyha eljön az alvásidő, akkor nincs bohóckodás, menni kell lefeküdni. Az már egyéni probléma, hogy az ágyában mikor alszik el, de általában fél óra múlva már alszik is. A kicsi is elalszik este 8kor, általában szokott kelni éjjel, másnap tényleg nehéz ilyenkor, ha csak mondjuk 4 órát aludtam, de a 6 órával mondjuk már teljesen jól megvagyok.

Sokat számít az, hogy tudom, este 8tól azt csinálok, amit akarok, erre muszáj ránevelni őket, különben ki fogsz készülni. Ne aggódj, nem traumatizálod őket emiatt, olvasol nekik egy mesét, kijössz, és feküdjenek szépen az ágyban. Ha sírnak, vissza kell őket vinni, és előbb utóbb megszokják. Volt egy brit dokumentumsorozat, egy nevelőnő módszereit mutatták be, és ezt az altatási módszert sikeresen alkalmazták már a tieidnél fiatalabb gyerekeknél. Ott három nap alatt működött a dolog.

Én is eléggé kampó vagyok, valamennyire hasonló helyzetben.

Nekem még az is nehéz, hogy emberekkel dolgozom, és mindenfajta szociális skillem is lenullazódik délutánra, gyakran nem tudok egy értelmes mondatot elmondani.

Ha a párom 24ben van, akkor sokszor a vakszerencse, hogy elérek-e a város másik felébe a gyerekekért, és ezen már reggel elkezdek parázni.

Bent gyakran nem tudok ebédelni sem, van hogy este 6kor eszek a reggel fél 8 után először, emiatt 10kg-ot szedtem fel egy év alatt.

Betegség megint lutri, ott állandóan licitálunk egymásra, hogy ki mért nem tud otthon maradni, bár ha a párom éjszakás, akkor gyakran megodlhatók szői táppénz nélkül.

Az enyémek is későn fekszenek. A kicsit többször kel éjjel.

Van egy sor otthonra kapott munkahelyi feladatom, azok okozzák az igazi kihívást, hogy mikor legyenek meg. Plusz esti nyelvóra, tovabbkepzések.

Ami pozitív hogy viszonylag rugalmasak bent a beosztásban, hogy mikor legyenek a potenciálisan túlórás napok, illetve hogy viszonylag sok a szabim, így a szüneteket félévben ki tudjuk hozni kisebb döccenőkkel.

Én összességében arra jutottam, hogy ki kell bírni, max 5 év amíg bírhatatlan még.

Egyszer majd tényleg elmennek maguktól 9kor aludni és akkor tudom csinálni a melóimat normál időben és nem leszek szétcsúszva.

mi lesz ha nem lesz összehajtogatvaruha aznap csak hétvégén na bumm ugyan ez a többi nem tul fontos dologal .

én 3 gyerekel munka mellet hėtvégėre hagytam ezeket.

mivel nem klaszikus irodai munkám volt hanem postai munkåm 7töl este 7ig . gyerekek üzenöit megnéztem aláírtam stb kinek mi kell az iskolába még azt kėsz .

enni a suliba ettek ,hideg kaja volt hütöbbe azt kész .

probléma megoldva .