Hogy álljak helyt mindenhol? Főleg a gyerekekkel?

Azért kaptál több más tanácsot is (sport, étkezés) illetve leírták, hogy sajnos akármit csinálsz, ez az időszak nagyon nehéz.

Én azt írom le már harmadszor, hogy ne erőltesd a kisautózást, mert nem kell minden perben szórakoztatni őket, és már előtte együtt játszottatok az udvaron.

Vezesd be hogy utána Neked van egy óra pihenés, ők meg menjenek játszani. Erre még az én kisördögeim is meg vannak tanítva.

Kb 1 óra önálló játszás ebben a korban már elvárható. Ha gondolod, vegyél elő egy könyvet, ha hozzádszólnak, mond hogy addig olvasol amíg csörög a telefon (állíts be egy jelzést).

Te most ennek a határán vagy, de már jön az a korszak amikor ők is elkezdenek leválni és inkább gyerekekkel akarnak játszani.

Az enyémek most pl bújócskáznak, nem kellek nekik, pedig jöttem játszani. Majd egy idő múlva jönnek újra csüngeni.

Néha azt gondolom, hogy engem visel meg ez hogy elmúlt a kisbabás-tipegős kor és én magam miatt akarok játszani, de azért munka mellett, a gyerekek felnövésével ez már más életszakasz.

Persze hogy belefér csomó minden, de ők már nem kisbabák. Tudom, arra van épp igénye hogy kisautózzatok, de nem muszáj ezt minden percben kiszolgálni. Kisautózzanak a tesóval vagy relaxáljatok együtt vagy kisautózzon amíg mellette olvasol.

"A kicsi 4:16, a nagy 5:08 óta fenn van."

És? Meg kell nekik mondani, hogy vissza kell menni a szobába, és csöndben kell lenni amíg a szülők emberi időben fel nem ébrednek.

Lefekvés ugyanez. Egyéni szociális probléma, hogy kinek mikor jön álom a szemére, de este 8-9-kor (vagy amikor te mint szülő kijelölöd az időpontot) ágyban kell lenniük.

Nyilván nem fog nekik tetszeni, persze, de azért vagytok ott ti a szülők, hogy keretet adjatok az életüknek. Ez a huzavona, határ nélküliség nekik sem jó, de 3 nap alatt megtanulják az új rendszert. Persze, ehhez bele kell állni a konfliktusba. Ez alatt természetesen, mielőtt kiforgatnátok a szavaim, nem az ordibálásra gondolok, hanem hogy nem törsz meg akkor sem, hogyha nem tetszik nekik az új szabály.

2.5 és 5 évesek, nagyon benne vannak abban a korban, hogy megértsék a szabályokat. Nálunk a kisebb, a 1.5 éves, amikor már nem cicin aludt el, akkor betettem a rácsos ágyba a cumijával, simogattam, énekeltem neki, és fokozatosan rászoktattam, hogy mostantól ott kell neki egyedül elaludnia. Nem hagytam sírni, mert annak nyilván semmi értelme. Két hét alatt megtanulta, most már mosolyogva köszön el a kiságyban, amikor jóéjszakát kívánok.

Ő is ébred éjjel, akkor ugyanez a műsor, simogatás, éneklés, aztán kijövök.

A nagyobb fiammal egyáltalán nem voltam következetes kicsi korában, de életkorából adódóan 3.5 éves korától ő is felfogta hogy 8-tól fekvés van.

Nem buták ők egyáltalán. És nem teszel rosszat nekik, ha megtanítod őket a normál időpontokra. Nem kínzod őket azzal, ha 8 órától ágyban vannak reggel 7ig, ez a normális, csak kell nekik egy felnőtt, aki megtanítja nekik.