Tényleg jó nevelési módszer az, hogy nem figyelünk a gyerekre ha rosszat csinál?

Attól függ, hogy hány éves a gyerek és milyen "rosszaságról" van szó.

Agressziónál, ami igazi rosszaság, sosem alkalmaznám, semmilyen életkorban (bár ha csak valami csúnya szót ismételget, esetleg tárgyakkal "agresszív", mondjuk belerúg a motorjába, láthatóan az én bosszantásomra, akkor még talán).

Nekem pl. 2,5 éves a fiam, már jó ideje szokott bohóckodni meg csakazértis hülyeséget csinálni, ha olyanja van, és akkor csak annál jobban rápörög, minél inkább idegesít vele. Az például gyakori, hogy hazajövünk és lefekszik az ajtóban, úgy, hogy hiába húzom-nyúzom, nem tudom felszedni, levetkőztetni stb. Akkor otthagyom, nem figyelek rá, és pikk-pakk megunja, de ha próbálom szép szóval mozgásra bírni, akkor vagy kinevet vagy nyávog vagy vitatkozik stb. Egyedül ilyesmi esetekben alkalmazom, és be is válik.

(Ja, és volt már, hogy kicsusszant a szánkon valami csúnya szó, amit gyorsan elmondott vagy kétszer, de sosem szóltam rá, hogy ne mondja, így egyet sem jegyzett meg, többet nem hallottam tőle...)

A kisfiam 2 éves.

Egyszer elszóltam magam, hogy "Jaj de béna vagyok!" megtetszett neki a szó és elkezdte mindenkire használni. Bénaapa/béna baba/bénanya/béna bácsi...először próbáltuk szép szóval kérni, hogy ne használja a szót, nem használt.

Aztán csak ignoráltuk és 1 hét alatt kikopott a szókincséből. Előtte hónapokig hallgattuk.

Viszont amikor odacsap(na) a hugának, vagy teszem azt az üveg erkélyajtónak rúgja a labdát vagy azon autózik, ezeket nem hagyjuk szó nélkül.