Hogyan szoktassam le a csapkodásról, ütögetésről a fiam, ha semmilyen módszer nem hatásos?
Van egy lassan 3 éves fiam, aki az utóbbi 3-4 hónapban rászokott az ütögetésre. Egy 10 hónapos kistesója is van, talán akkortájt kezdődött ez a dolog, mikor félévesen elkezdett a játékai után nyúlni a kicsi, én ezzel hozom összefüggésbe legalábbis, bár nem tudom, mindig kicsit durvult a fiam, már a tesó születése előtt is, de akkor nem csapkodott és ütögetett. Meg akkor sem, amikor még csak fekvő pici baba volt a testvére.
Most viszont napi szinten megy a műsor már kb. 4 hónapja :/ Minket is csapkod, a testvérét is, őt fel is löki, ráver a fejére, hátára, ráfekszik, az ujjával belenyúl a szájába, megharapja néha. Rohangál és közben odajön és random ránk ver.
Az elején normális, de határozottan rászóltunk, hogy nem, ilyet nem csinálunk, mert fáj, meg ne lássuk mégegyszer. Mivel nem használt, utána eljátszottuk, hogy sírunk, mert fáj, de hiába. Akkor jött a büntetés, ha ütött, akkor befejeztük a játékot, amiben benne voltunk vagy kidobtuk a kukába a játékait, megmondva, hogy akkor hozzá vissza a kukásautó, ha befejezi a verekedést. Erre volt persze sírás meg ígéretés, hogy nem verekszik, de ugyanúgy csinálja tovább 1 óra múlva.
Most már eljutottunk oda, hogy fél nap csak kiabálunk vele, hogy meg ne mérjen ütni minket mégegyszer vagy a testvérét :/ A férjem rá is csapott párszor ilyenkor a kezére, fenekére, akkor jön sírva, hogy apa megütötte, de ha szépen elmagyarázom, hogy nekünk is így fáj, mikor megüt, akkor semmi. Ja, azt is próbáltuk, hogy ha nem ütöget, veszünk finomságot a boltban, nyilván feleslegesen.
Egyszerűen semminek nincs hatása, bármit próbálunk, most már ha làtom, hogy ütni készül és csúnyán ránézek vagy rászólok, megáll, tudja is, hogy nem lehet, de nem érdekli, csinálja. És nem napi 1-2 alkalommal, hanem sokszor.
El vagyok már keseredve :/ Amúgy imádja a kistestvérét, sosem volt semmi féltékenység, mióta megszületett, sokat játszik is vele, eteti, itatja, kéri, hogy rakjam le mellé, vele akar aludni, de közben mégis mindig bedurvul.
Mit tehetnék?
Az ilyen helyzetet türelemmel kell kezelni. 1000x elmondod, hogy nem szabad, 1000x arrèbb viszed, ha làtod, hogy csapni akar. Szanjatok a nagyobbik gyerekre is sok külön időt. Ilyen korszakban, mikor a pici rombol, èrdemes a nagynak biztonsàgos teret kialakìtani, pl òrias jàroka, ahova a pici nem mehet be, ès nem rombolhatja szèt, amit a nagy èpìt.
A legrosszabb, amit csinàlni lehet, hogy megüti a fèrjed. Azt tanulja csak meg a gyerek, hogy az erőseknek szabad csapkodni. Ezen felül gyermekbàntalmazàs.
Inkább ezt két videót ajánlom, ahol nem invalidáljuk a gyerek érzéseit, csak határok közé tereljük. A 2-és videójában elhangzottak max a határtartásig terjednek, a gyerek érzéseivel nemhogy nem foglalkozik, hanem egyenese invalidálja, ignorálja. Azt üzeni “ha dühös vagy akkor nem vagy elfogadható”, mely remekül beépül és felnőttkorára egy érzelmeit kifejezni nem tudó, megfelelni vágyó, de belül a nehéz érzések ki nem adása miatt forrongó, akár indulatkezelési problémával küzdő emberré válik. Az elhangzottakhoz hozzáfűzve rettentő károsnak gondolom, hogy a figyelmet akaró gyereket ignoráljuk. Ahelyett hogy megértenénk. Egy 3 éves még KÉPTELEN az érzelemszabályozásra. Hangsúlyozom - mert ezt mindig kiforgatják- nem, nem hagyni kell, hogy üssön minket, de nem is ignorálni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!