Mi a jó megoldás ilyenkor?

Látom nem érted hogy ez egy tanulási folyamat része!

Ha anyám hagyta volna hogy ott kihisztizzem magamat ott a helyszínen ahol valami nekem nem tetsző dolog történt, akkor most, felnőtt ként, nem tudnám kezelni megfelelően a hasonló szituációkat.

Szerinted nem a helyes útra kell egyből terelni a gyereket?

Egyszerűbb hagyni mert még csak 2,5 éves? Mikortól van a határ? Majd ha 18 lesz tehát felnőtt, akkor akarsz rászólni hogy ez így nem megoldás?

11, de értem, nekem is van gyerekem. Az önmegnyugtatás két kulcsa, hogy 1) meg tudja fogalmazni, hogy mi a baja (ebben segít a szülő, ha ugye képes és hajlandó erre), 2) kellően érett az idegrendszere ahhoz, hogy ne "törjön ki" azonnal. Természetesen a 2) az első nélkül is bekövetkezik, de ha nem tud hangot-teret adni valahogy a frusztrációjának, az csak ront a helyzeten.

Nem "egyszerűbb" hagyni, hanem kárt okoz benne, ha nem hagyod. Azt tanulja meg, hogy nyelje le az érzéseit, hogy nem valid csalódottnak, szomorúnak stb. lenni, hogy a sírás szégyen. Meg ilyesmik.

Szerintem te nem érted hogy mi az a következetesség.

Ha most hagyom hisztizni, akkor később nem fogja érteni hogy most már miért nem. Hiszen eddig lehetett

Ez nem hiszti. Ő valóban nagyon rosszul érzi magát ilyenkor, szomorú, kell neki az a játék (most mindegy, hogy tőle vették el és az a baja, vagy ő vette el mástól és rá lett szólva és az a baja), nem biztos, hogy érti, miért nem játszhat vele. A hiszti öncélú, "csak" figyelemfelhívásra szolgál. Azt másképp kell leállítani (odafigyelek rá, megkérdezem, mi a baj, elmondom, hogy nem kell ezért sírni, és ne haragudjon, hogy nem figyeltem).

Önmagában az, hogy valamiért sír, teljesen normális jelenség, amit idővel megtanul másba csatornázni (pl. elmondja szavakkal). Ha mellette csapkod, vadul, stb., és nem lehet vele tárgyalni, azt nyilván nem szabad hagyni, de ha ez áll fenn, akkor valószínűleg fáradt, éhes, valami alapszükséglete nincs kielégítve, nem arról van szó, hogy "jókedvében" rendez jelenetet. Egy 2,5 éves még nem csinál ilyet direkt.

"Egy 2,5 éves még nem csinál ilyet direkt."

Pontosan direkt csinálja. Azért hogy elérje a célját (megkapja a játékot)

Nem fogunk ebben egyetérteni. Nincs is ezzel baj.

Örülök hogy belefutottam olyanba ezen az oldalon akivel értelmesen lehet eszmét cserélni

“ Pontosan direkt csinálja. Azért hogy elérje a célját (megkapja a játékot)”

Azért csinálja, mert nem tudja kezelni a hirtelen feltörő nehéz érzéseit, amit az vált ki, hogy nem kaphatja meg a játékot, amit akar.

Sajnos olyanról mondasz véleményt, amit sosem próbáltál…

Egyszer (de csak egyszer) próbáld ki, hogy mi van ha csak meghallgatod a hisztijét, anélkül hogy elítélnéd őt ezért, anélkül hogy elmondanád hogy a hiszti milyen helytelen viselkedés. És csak biztosítanád, hogy nincs azzal gond ha dühös, lehet dühös. A játékot sajnos nem kaphatja meg mert Pistikéé. Lesz egy pont mikor megnyugszik, elkezd kapcsolódni hozzád és utána mintha mi sem történt volna.

18: a gyerek közben azt éli meg, hogy ő nem lehet dühös, szomorú, csalódott, mert büntetés jár érte. És nem, egy 2,5 éves gyerek nem tud késleltetni és nem, idegrendszerileg nem képes az érzelmeit szabályozni. Meg tudja tanulni elfojtani, de elcsatornázni nem fogja tudni.

Ahogy írta itt valaki, ő az adott pillanatban nagyon rosszul érzi magát. És attól hogy a viselkedése nem helyes (nem vesszük el más játékát), az érzései (amik abból keletkeztek, hogy ő azt szerette volna) azok validak. És ha ebben a szituban csak azt tolod az arcába, hogy fejezd be a hisztit (vagyis szabályozd az érzéseidet), amire egy 2,5 éves NEM képes, azzal csak a benne lévő feszültséget tovább növeled, és nincs benne kioldás… pláne ha még te is dühösen, ingerülten beszélsz vele, mert hisztizik.

Megjegyzendő azzal a módszerrel, ha meghallgatom a hisztijét, validálom az érzéseit épp hogy ritkulnak a kiborulások, mert a feszültség ki tud jönni. És pici dolgok nem fogják betriggerelni. Egy olyan gyerek aki csak elfojt folyamatosan, abban a feszültség munkál és látszólag semmiségeken is robban.