Erőltetnétek a mozgást?

"Pl ma akartam kivinni a játszótérre délelőtt, hogy játsszon pár órát, de nem hajlandó reggelizni, és egyáltalán nem érdekli, hogy addig nem megyünk játszóra, inkább matricázik."

Azér itt a te rugalmatlanságod is játszik. Miért nem csomagoltál valamit, amit ehet, ha éhes lenne, aztán mentetek el mégis?

Meg miért kocsizni kell? Ok, messze a játszótér, de sétálni csak úgy, céltalanul? Vagy te is el vagy kényelmesedve?

Az udvaron is lehetne fogócskázni, olyan játékot kitalálni, ami szaladgálással jár. Kreatívnak kell lenni.

Én lányom sem túlmozgásos, de mondjuk udvaron szeret kergetőzni meg futkározni. Mások előtt nem ilyen, pedig közvetlen, de ott másképp viselkedik. Jó, mi is itthon kicsit másak vagyunk.

Baja nem lesz, nyugi. Otthon, udvaron próbáld meg motiválni -fogócska,stb.

Mi egyébként vettünk udvarra kis játszóteret. Mivel már oviba jár, így ott van lehetősége szocializálódni, nem járunk játszótérre, hiszen otthon is van hinta, csúszda, homokozó.. És mivel otthon aktív, így ez elég.

Ja, tegyem hozzá, jött az xy rokon hozzánk, látta, hogy milyen virgonc otthon a gyerek, hangosan mondta, hogy mi van ezzel a gyerekkel. Aztán így okoz felesleges komplexust a gyerekben -szerencsére nem okozott, de elegem van pár emberből, komolyan..

Én nem erôltetném. Én is egyhelyben ülô gyerek voltam, utáltam mindenfajta sportot. A testnevelés órákat utáltam a legjobban. Se hajlékony, se gyors, se ügyes, se kitartó nem voltam, csak 3-as 4-es szintet tudtam hozni minden feladaton. Persze nem lehet tudni, hogy a tyúk volt elôbb vagy a tojás, azért utáltam mert nem ment, vagy azért nem ment, mert csak a minimumot csináltam. Valószinûleg mindkettô. Hatalmas megkönnyebbülés volt, mikor végre egyetemre mentem, és nem volt már kötelezô testnevelés. Azóta se vagyok aktív, se sportember, és ennek egyelôre semmi hártányát nem tapasztalom az életben, pedig már elmúltam 40. Se beteges, se túlsúlyos nem voltam soha.

A nagyobbik lányom ugyanez. Utálja a mozgásos dolgokat, nem is ügyes bennük. Most 7 éves. Én ráhagyom. Az erôltetéstôl nem lesz jobb.

A 3 éves húga meg pont az ellentéte, ô minden mozgásos dolgot örömmel csinál, ügyesnek is tûnik. Nem vagyunk egyformák.

Amúgy amiket én mozgásutálóként élvezettel csináltam, az a túrázás, mert szerettem a természetet, és az elvonta a figyelmemet a hosszú sétáról. Az úszás, ahol nem dirigált, nem mért senki, csak úsztam a saját tempómban, és könnyû volt a testem, illetve egyetemen a pingpongozás haverokkal, ahol mind együtt bénáztunk, nagyokat nevettünk, és jól telt az idô. Szóval simán lehet találni olyan mozgásformát, amit egy ilyen "lusta" ember is élvezhet. Általában olyat, ahol nem a "na most mozogjunk" hozzáállás van a középpontban, illetve egyszerre nem túl megerôltetô. Tehát futkosás helyett inkább hosszú séta, illetve nem egész pályákat kell végigfutni, mint mondjuk a kosárlabdában, hanem inkább rövid gyors mozgás kell, mint a pingpong. Nem csapatsport, ahol rögtön kijön, hogy te vagy a legbénább a csapatban, és miattad veszítenek, inkább páros sport, ahol ha ügyetlen is vagy, csak magadnak kell számot adni vele, de azért van egy játszótárs, akivel szeretsz együtt játszani.