Miért mondják azt a mostani idősek, hogy a mai világban azért vágja földhöz magát a dackorszakos gyerek, mert minden rá van hagyva/nem szabad nevelni mert sérül a lelke?

“nem szabad nevelni mert sérül a lelke?”

Liberális idiotizmus.

Amiért a pelenka leszoktatásról szóló cikknél odaírják h azért szoknak le későn a gyerekek mert anyukának kényelmes a dobós pelenka ezért nem is próbálkozik.

Amiért a nyugodt gyerekek szülei odaírják h akinek eleven az szimplán nem neveli.

Azért mert az emberek szeretnek okosabbak lenni másoknál és fényezni magukat míg mást leszolnak

Mert régen a "nevelés" alatt arra gondoltak, hogy betörték a gyerekeket a kívánt viselkedésre. Értsd, lehet tényleg nem vágta magát földhöz a gyerek, mert szíjjal hátbaverték, nyakon öntötték jeges vízzel, bezárták a sötét szekrénybe órákig, vagy egyéb módokon terrorizálták (mindegyik esetre tudok embert, aki ezt elmesélte). Lehet a gyerek utána annyira rettegett, hogy elfojtotta az érzelmeit vagy a viselkedését, tehát "jó gyerek lett", de nem véletlen, hogy alkoholisták, meg érzelmi roncsok felnőttként. Ez sem nevelés volt, hanem betörés.

És elég tipikus, hogy az ilyen embereknek van "mindent szabad" gyereke, mert nevelni ugyan ő sem tud, de nem akarja azt, amit vele műveltek. Ez is egyfajta elhanyagolás szerintem, amikor semmiféle társadalmi normára nem tanítod meg a gyerekedet és vállalhatatlan lesz. Csak másmilyen, mint az érzelmi vagy fizikai bántalmazás.

Pl mert alapban azt lattak otthon h megvan a masik ember tisztelete. A magazas egy igen jo eszkoz arra h megtanitsd

Egyszeru eszkozok megoldasok es tenyleg rendszer volt az elet.

Nagyon hamar onnalloak lettek. 5-6 evesen kiment egyedul rozset szedni allatott ellatni iskolaba menni 2-3km messze stb.

Ideje sem volt hisztizni. Ha rajott elkuldtek aludni. Vagy csak el. Viszont volt allando meseles a kerdesekre igazi valaszok. Nem h majd megtudod meg kicsi vagy!

"Az én gyerekem mindenhol az egyik legjobb gyerek,mert tudja,hogy hol vannak a határok és be is tartja őket."

5: Nem a határokat tudja, hogy hol vannak, hanem azt tudja, hogy bizonyos érzéseit előtted nem vállalhatja fel, plusz egy rakat frusztrációt ültetsz el benne már most. De legalább "jó gyerek" meg "minidg normálisan viselkedik". Csak az anyjának nincs fogalma sem róla, hogy mik a szükséges idegrendszeri/gyermeklélektani fejlődési lépcsők.

Az 5-ös hozzászólás és az abból lejövő hozzáállása jól mutatja, hogy miért mondják azt az idősebbek - nem csak az idősebbek. Az a gyerek egyből rossznak van címkézve, aki hisztizik. A szülők meg betegesen félnek tőle, nehogy a gyerekük "rossz" legyen, mert azzal azt érzik, elbuktak mint szülők. A hisztiről azt gondolják, hogy csak a rossz gyerek hisztizik, aki "nem tudja hol vannak a határok". Ám a hiszti egy fejlődési lépcső valamint feszültséglevezetés egyben a gyereknek, aki éret(len)ségéből adódóan még nem képes kezelni a rossz érzéseit. Viszont ahelyett hogy validálnánk azokat (ami NEM egyenlő azzal, hogy engedünk egy olyan dolognak, amiért kitört a hiszti, csupán a rossz érzés jogosságáról biztosítom, mert igenis joga van a saját érzéseihez, még ha azok nekünk nem is tetszenek adott helyzetben, tehát lehet mérges, szomorú, csalódott, dühös, feszült stb), csírájában megpróbáljuk elfojtani (nehogy hisztizni merj, mert ez meg az lesz/nem lesz >> ne érezd azt amit érzel, kimutatni meg pláne ne mutasd ki, mert akkor még meg is zsarollak >> vagyis a szeretetem feltételhez kötött, szeretlek ha "jó"vagy). Közben meg a hiszti, ha támogató közegben kijöhet, akkor egy nagyon jó feszültséglevezető tevékenység, mely közben megélheti a nehéz érzéseit és azt is, hogy ekkor is szeretve van. Tehát az hogy hagyom hisztizni, és ottvagyok mellette közben, biztosítva róla hogy nincs semmi gond azzal, ha ezt érzi, de attól még határt szabok és nem mászhat fel a szekrény tetejére/nem vesszük meg azt a tábla csokit stb. Csak az emberek többsége elképzelni sem tudja, hogy ezt megtegye, mert azt hiszi, ha hisztizni hagyja a gyerekét, majd mit mondanak mások és hogy elveszti a tekintélyét.

Viszont meg lehet nézni mi lesz azokkal kamasz meg felnőtt korra, akiket csírájában elfojtottak és ők lettek ettől a "jó kisfiúk/jó kislányok"... Asok megfelelési kényszer, a jaj én nem tudok az érzéseimről beszélni, a nem mondom el a szüleimnek, a sok maximalista, a teljesítménykényszeres, a tekintély előtt lefagyó, én nem tudok megnyílni mások előtt stb stb még sorolhatók azok az elakadások, amikkel találkozhatunk bármelyik ismerősünknél, de saját magunknál is, és amiket érdekes módon senki nem köt össze a gyerekkori "jó gyerekséggel" ;)

A hiszti nem fontos a gyerek fejlodesehet.

Sot kifejezetten karos mert azt jelzi h nem jo a kapcsolat a kommunikacio a gyerek es a szulo kozott.