Akarom vagy szeretném?
Ha azt mondja a gyerek, hogy "akarom ezt a macit", akkor kijavítjátok, hogy "nem akarom, hanem szeretném"?
Vekerdy Tamás szerint
"Ne higgyük azt, hogy a gyerek attól lesz jólnevelt, hogy megtanulja, hogy nem “akarhat”, csak sóvároghat valamire, és majd a felnőtt eldönti, hogy igen vagy nem."
Ti erről mit gondoltok?
5
Jó, ez azért más.. itt mondjuk semmi megjegyzést nem tennék, csak az emlîtett
“Akaromtól nem lesz maci”
Ha nagyon nem akarom megvenni, akkor megindoklom miért nem. Ha hajlok a vásàrlásra, akkor elmondom, hogy rendben, hogy szeretnéd ( direkt a társadalom által elfogadottabb kifejezéssel mondom), de ehhez mi kell?
Akkor már tudja a 3 éves is, hogy “anya vegyük meg!” Vagy “Anya, megveszed?”
Attól még, hogy szerinted rendben van mosolyogva azt mondani a pékségben, hogy egy kilo kenyeret akarok, még udvariatlan forma. Nem fog sírni tőle a pék, ne érts félre, de kulturált közegben - itt most az a feltételezés, hogy abban élünk, és a gyereket is szeretnénk beilleszteni a társadalomba - a helyes mondat valami olyasmi, hogy kérek/szeretnék egy kilo kenyeret. A pék ki fog szolgálni mindenképp, mindegy, hogy mondod, de kereskedelemben dolgozó barátaimtól tudom, hogy megjegyzik, ha udvariatlan vagy.
Ha csak beszélgetek a gyerekemmel, hogy mi akar lenni, ha nagy lesz, vagy miket akar kirakni legoból, akkor nem javítom ki a szóhasználatot, mert teljesen helyes. De van az az élethelyzet (pl a pékség), hogy az akaratunkat udvariasan fejezzük ki. Ezt a gyerek is meg kell tanulja, csak nem mindegy, hogy simán "elkussoltatom", hogy nem akarom, hanem szeretném, vagy elfogadom az akaratot, de azért felállítok kereteket.
"Attól még, hogy szerinted rendben van mosolyogva azt mondani a pékségben, hogy egy kilo kenyeret akarok, még udvariatlan forma."
Szerintem rendben.
De azt elfelejtettem hozzátenni, hogy tőlem alapból úgy kérdezik, hogy "na és neked mit adhatok Csillagom?"
Tehát, én is szintén mosolyogva azt mondom, hogy "Akarok egy kiló szeletelt kenyeret meg vagy 4-5 kiflit a máglyarakáshoz." És akkor elindul egy jó kedvű csevej. Hozzáfűzi, hogy máglyarakást csinálsz, te hogyan készíted?...... Én is csinálok már a hétvégén, köszi a tippet. Aztán További szép napot kívánunk és mosolyogva elköszönünk. :))
Biztos van aki ezt veszi, meg lehet, hogy tényleg kikompenzàlod metakommunikàciósan, de akkor sem az igazi.
Olyan, mint a "lesz még két kifli" sőt kicsit rosszabb, pedig arra is harapnak sokan.
Jó, én nem tudok és nem is szeretek mosolyogni meg kedveskedni (sőt nagyon zavar ha indokolatlanul mosolyog rám vki), ezért viszont nagyon törekszem az udvarias megfogalmazásra és hangsúlyos.
Te vagy rosszul összerakva.
Az akarok egy macit sincs rendben. Már ha nem csak akarja, hanem meg is akarja kapni. Semmi cuki nincs benne. Csak addig "nézik el", míg ki nem nő a földből az a gyerek. De ha nem neveled, és 6 évesen is dobbant egyet a lábával, hogy "akarok", már nem fognak hozzá mosolyogni.
Miért javítanám ki, mikor az a szó teljes mértékben kifejezi azt, amire gondolt?
Azokat szoktam kijavítani, akik pl itt lepedofiloznak egy 18 évest, amiért lefeküdt a 16 éves barátnőjével. Ott a szó egész egyszerűen nem azt jelenti, itt igen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!