Akarom vagy szeretném?

Az évtizedek során felvettünk úgynevezett normákat, amiket automatikusan belenevelünk a gyerekeinkbe, csak azért, hogy megfeleljünk a társadalomnak.

Az illemszabályok között vannak hasznosak, pl ha belépünk valahová, illik köszönni.

Valamint vannak kifejezetten károsak, mint a kérdező által említett példa is, hogy kijavítjuk a gyermekünk mondanivalóját egy általunk illendőbbnek gondolt kifejezésre.

Ne tegyétek! Persze van kivétel, ha pl a gyerek káromkodik, azt bizony nem szabad hagyni! DE, ez nem az az eset! Az akarom a szeretnémnek egy erőteljesebb, nyomatékosabb változata. Semmi kivetni való nincs benne! Úgyhogy feleslegesen ne javítsuk ki a gyermekünket, mert ezzel csak frusztrációt okozunk.

6:

"Az én lányom otthon is, társaságban is azt mondja, hogy "szeretnék", mivel megtanítottuk rá."

Igazából ezzel nem is lenne bajom.

Nekem attól állt égnek a hajam, amit a linkelt cikkben írt történetben olvastam:

Kislányom, Verocska, hároméves múlt, és nagyon szeret a nagymamáéknál (az én anyámnál) lenni. Jó is ott neki, de mostanában már többször is a sírásig, sőt a toporzékolásig ment egy kis vita, elsősorban apámmal, de néha anyámmal is. Ez mindig úgy indul, hogy a gyerek, ha valamiről megkérdezik, rábólint, és azt mondja igenlőleg: “Akarom!” Ilyenkor a szüleim mindig rászólnak: “Nem akarom, szeretném!” Ez Verát újabban rettenetesen feldühíti, toppant, és újra mondja: “Akarom!” Szüleim is makacsok, és ők is kötik az ebet a karóhoz: “Nem akarom, hanem szeretném!” És akkor, ez így megy a sírásig, a toporzékolásig.

* * *

Ebből nekem az jön le, hogy a nagyszülők is a dackorszakban levő hároméves szintjén vannak agyilag, lelkileg, intelligenciában.

Biztos, hogy ezt nem tűrném el, hanem azonnal közbelépnék és nagyon határozottan leállítanám őket.

Ha pedig ismétlődnének ezek a helyzetek, akkor ritkulnának a találkozások, és meg is mondanám nekik, hogy amíg ilyen apróság miatt b...ogatják a gyerekemet, addig ne akarjanak vele találkozni.

Én kijavítom.

Akarom helyett szeretném

Örömet okozni helyett örömöt szerezni

Ez nem kukacoskodás csak egy szebb,igényesebb beszédstílus. Ennyi.

Én ezt úgy próbáltam áthidalni, amikor már szebben beszélt és nem azért volt minden "akarom", mert másképp nem is tudta mondani, hogy mondta pl, h "akarom azt az xyz dolgot" akkor annyit válaszoltam, hogy nahát, látom rajtad, hogy tényleg nagyon akarod, szerinted hogyan tudnád megszerezni? És ha ilyen udvariassági kör volt, akkor mondta mindig, hogy "kérlek add ide" vagy kérte mástól. De az akarat kifejezés miatt nem kértem számon.

Nem tudom ez jó e így, én próbáltam azért azt is megtanítani neki, hogy vannak illendő kifejezések, és modern elvek ide vagy oda, azért én se úgy megyek be a boltba, hogy azt a kiló kenyeret adjad ide, de sürgősen, mert AKAROM.