Van lelkiismeretfurdalásotok, ha nem tudtok annyi mindent megadni a gyerekeiteknek, mint szeretnétek?
Mi átlagos fizetésből élő átlagos házaspár vagyunk, és sokszor azt érzem, nem tudunk annyi mindent megadni a gyerekeinknek, mint amit szeretnénk vagy elképzeltünk.
A férjemmel mindketten érettségi óta dolgozunk tanulás mellett, külföldön is voltunk, így sikerült 30 éves korunkra venni egy házat kevés hitellel, viszont kellene még rákölteni pár milliót, nem rengeteget, de azért mégis.
Szóval, mint úgy az átlagos többségnek, nekünk is a lakhatásra ment el a kis vagyonunk és most is arra gyűjtünk. Kettő pici gyerekünk van (a második most született), a mindennapos kiadások mellett már sok "luxus" dologra nem futja.
Most hogy értsétek, nem probléma a normális ennivaló, gyümölcs, ruha, cipő, ilyenekre gondolok, hogy pl. itt minden gyereknek, az összes szomszédnak van játszóvára az udvaron, nekünk ez már nem fért bele, sima hinta-homokozó van. Vagy pl. elmegyünk néha valami foglalkozásra, de nem fér bele ilyen-olyan babaúszás, zenebölcsi, heti szinten fizetős gyerekprogram. Vagy hiába terveztük, hogy már a nagyobbik születés után elkezdünk nekik félretenni, még nem fért bele :/
Megjegyzem, nen vagyok azon, hogy a gyerekeknek mindent meg kell adni, mindent a feneke alá kell tolni, elhalmozni játékkal, programmal, satöbbi, de azért szívesen adnék nekik kicsit többet, csak akkor az otthonunk nen lesz soha kész, akkor 10 év múlva még mindig arra is spórolni kell.
Most a nagyobbik pl. látja az utcabeli gyerekeknél ezt az elektromos kisautót, mi is terveztünk anno ilyet venni, de egy normálisabb 60 ezer forint körül kezdődik, nem tudunk csak erre ennyit kiadni. Szóval, ilyenekre gondolok.
válasza:
válasza:Szerintem nagyon jó dolog, ha az ember tud vágyakozni valami után. Nem csak felnőttként, hanem gyerekként is.
Én a férjeméknél látom, hogy ők sokkal kiegyensúlyozottabbak lettek, mint mi, főleg, ha teremtesz nekik később lehetőséget rá, hogy megszerezzék maguknak. (Pl. nagyszülőkkel, rokonokkal megbeszélni, hogy kevesebbet adnak szülinapra pénzt, de átmehet az unoka füvetnyírni és azért kap, mégjobb, ha ismerős cégében, mondjuk honlapot fejleszthet stb.)
válasza: válasza: válasza:Szia mi is probálunk mindent is megadni a fiamnak. Tény hogy a jobb minőségi játékok,elektromos autók.... horror árba vannak.
Mi úgy oldottuk meg hogy szülinapra,névnapra csak apróságit kap a mindenkitől és inkább összedobtuk egy jobb játékra.
Ezért áll a kertben egy smoby kert házikó es a garázsban egy elektromos kis autó.
válasza:Játszóvár, meg pónilovaglás, ilyenek, luxus, vagy felesleges. Mi bár megtehetnénk pénzügyileg, de nem vagyunk hajlandóak ilyenekre költeni. (Egyrészt emiatt is marad meg a pénz.)
Amit felsoroltál, csak a megtakarítás van meg nekik pluszban.
A házunkat még bővíteni kell, arra azért elég sok el fog menni, úgyhogy nem bánom, hogy gyűlik rá. Rokonom pl mindent, de tényleg mindent megvesz a gyereknek. Azt se tudja már a gyerek mivel játszon, aztán a színezés jobban leköti, mint ezek... Hordják is mindenre. De nyavalyog, hogy nem élnek jól. Hát most erre mit lehet mondani. Prioritások alapján kell költeni. Az ugrálóvár nem fontos, a minőségi kaja, és a lakhatás viszont igen. Inkább egy jó program, állatkert, közös fagyizás, mint a 20. Felesleges cucc.
válasza:Őszintén? Szerintem ezek nélkül lehet élni. Mi megadhatnánk mindent a lányunknak, amire vágyik, de nem adunk. Elektromos kisautó? Frankó, tök menő 1-2 évig, aztán "kuka". De van a baráti társaságban olyan, akinek konkrétan kétszer ült bele a gyereke. Inkább pattanjunk fel a bicajra és tekerjünk egyet. Bár kis játszóterünk van az udvarban (itt hagyta az előző tulaj), de ha nincs, hát elsétálunk a játszótérre (meg amúgyis). Ezek nem olyan dolgok, amik nélkül ne lehetne élni és megyjegyzem, ha a gyerek mindent megkap, amit kiejt a száján, egyre kevésbé fogja ezeket értékelni. Leköti ideig-óráig, majd talál mást, amit éppen szeretne. Ha neki lila bicaja van, a szomszéd kislánynak meg rózsaszín, neki is rózsaszín kell... Szóval nem. Határokat szabni kell és nem feltétlenül azért csupán, mert nincs rá pénz.
A babaprogramok meg szerintem nem ebbe a kategóriába esnek. Az inkább az anyának szól, legyen egy kis kikapcs, közös élmény. Ha megtudod fizetni menj, ha nem, akkor keresd másban az örömöt!
Lehet rideg gyökérnek nevezni, de a legkevésbé sem érzem rosszul magam emiatt. Valószínűleg simán a popója alá tolunk majd egy lakást, ha kirepül, de ezt ő még nagyon sokáig nem fogja hírből sem sejteni. Szeretném ha normál értékrendben nőne fel.
Megjegyzem azt is sokszor látom ismerősi körben, hogy sokan tárgyakkal kompenzálják a foglalkozás hiányát. Ebbe meg aztán végképp nem akarnék beleesni.
válasza:Te amiatt érzel lelkiismeret furdalást, hogy nem tudod azt megadni, amit a szomszéd megad...
Nem, emiatt sose éreztem lelkiismeret furdalást, mert nem is akarom azt megadni. Pl: magamban mindig röhögök az elektromos mini autókon. Azt nem a gyereknek veszik, hanem hogy apuka kiélhesse a távirányítós autós szenvedélyét kicsit nagyobban ;)
Egy akkora gyereknek, aki belefér, nem ad pluszt. Nem fejleszti, nem ad pluszt...
Én amiatt érezném magam szarul, ha nem telne mondjuk fogszabályozásra (milliós tétel), nyelvtanulásra, sportra, (a szükséges) fejlesztésre, egészségre...
válasza:Nekem sincsen lelkiismeretfurdalásom, hogy az összes játékgyártók által kitalált kínai sz*rt nem veszem meg neki. Nekünk sincsen játszóudvarunk, mert én nem akarok a kertbe csúszdákat, hanem növényeket. 10 perc séta a játszótér, és ott más gyerekekkel is játszhat.
Karácsonyra is kapott a Lidlből egy lócsaládot (kb. 4000 Ft), meg pár mesekönyvet, ennyi volt az egész. Azóta is minden nap játszik a lovakkal.
Írta itt valaki, hogy ő inkább lakást fog összerakni a gyereknek - én is ezen dolgozom, ennek legalább van értelme.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!