Nektek lelkiismeretfurdalásotok lenne ilyen helyzetben? Helytelenül. Cselekedtünk? Szüleim alkalmatlannak gondolhatnak a gyereknevelésre?

Fiunk másfél éves, én dolgozom, férjem itthon van gyeden egy ideje. Jól megvagyunk, semmi gond, szuper ez a felállás. De én lassan egy hónapja menstruálok és más női bajaim is előjöttek. Ma itt voltak a szüleim, mi elmentünk a férjemmel vásárolni és egy étterembe. Este pedig megkértük a nagyszülőket, a szüleimet, hogy vigyék el a fiunkat este és éjszaka vigyázzanak rá. A fiunk éppen fogzik, így nem alussza át az éjszakát, de én már totál készen vagyok, járni alig van erőm, de dolgoznom kell, különben kivágnak. De most szörnyű lelkiismeretfurdalásom van, mert hirtelen ötlet volt a lepasszolás, nem így terveztük a hétvégét, de minden energiám elfogyott napközben. Fiam jól érzi magát, megvacsorázott a szüleimnél, már el is aludt, szuper dolga van. De.úgy érzem, hogy csődöt mondtam. Attol félek leginkább, hogy a szüleim mit gondolnak. Este pakolás közben már.sírtam nekik, hogy nem bírom, elfáradtam. Hiába kel a férjem a.fiunkhoz éjjel, én is felébredek, mert áthallatszik minden. És tényleg csak egy éjszaka kell,.hogy aludhassak, hogy hétfőn, de essek össze a munkahelyemen. De egy szörnyetegnek érzem magam. Máskor is.vigyáztak így a szüleim a fiunkra, pl amikor nem esküvőre mentünk, vagy férjem dolgozott, én kórházban voltam, de akkor nem éreztem így.