Ha egy kutyát nem tudok rendesen ellátni, kielégíteni az igényeit, akkor gyereknevelésre se vagyok alkalmas?

Szerintem gondolkozhatsz rajta, bár lehet nem ártana ha még várnál pár évet a gyerekvállalással.

Próbálj fix napirendet kialakítani (vagy legalább kicsit összeszedettebben élni) és megalapozni a jövőd.

Szerintem a gyerek esetében komolyabban vennéd és rá is lennél kényszerítve, másrészről zavarna, hogy nem láttad el és nem tudnál nyugodtan lenni, amíg el nem végzed a feladatot.

A kutya nem ordít, nem sír vagy nem vágja hozzád a játékát szóval szerintem azért is élsz így, mert megteheted. (Nem akartalak megbántani, én is hasonló vagyok egyébként...)

Nem feltetlenul lennel ilyen a gyereknevelesben. Az ember egy valtozason megy keresztul a gyerekvallalassal. A no mar a terhesseg alatt hormonalisan megvaltozik, de mar terhesseg elott elindul ez a dolog, mikor elkezd vagyni a gyerek utan. Ferfiaknal ez a resze hasonlo. A leendo anyuka terhessege alatt a leendo apuka is valtozason megy at, habar neki nehezebb dolga van, neki ezeket a dolgokat "meg kell tanulnia" Egy anyukanak osztonbol-hormonalisan jonnek az szuloi erzesek, hiszen benne zajlik le minden fizikalisan. Az apukak altalaban kesobb tanuljak meg a dolgokat, de ok is hamar utolerik az anyukakat.

Es egy gyermek vallalas azert szerencser nem ugy nez ki, hogy hirtelen olyan hatalmas igenyeket es problemakat kell megoldani, mint a "vegyel nekem jattekkonzolt", vagy 1-est kapott a gyerek a matekdolgozatra, meg fog bukni.

Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Egeszen kezdetben nem lesznek tul nagy igenyei, es elmeletileg 2 szuloje van annak a gyereknek, nem csak anyukanak, vagy apukanak kell ellatnia a gyereket, hanem kozosen.

Eloszor "csak" etetni, tisztaba tenni, altatni kell a gyereket, kesobb jon, hogy mar jatszani, foglalkozni kell vele. Es ahogy no a gyerek, ugy az elozo igenyeit mar maga is ki tudja elegiteni, igy nemi kepp egyik oldalrol csokken a "problema". Ahogy no a gyerek, ugy nosz fel te is a feladatokhoz.

Kutyat tartani kisebb gond. "csak" az etelere, italara, oltasaira, setaltatasaira, es par perc jatekra kell odafigyelni. Be lehet tanitani, hogy ne ugasson, hogy hol a helye, hogy mikor van jatek veled, es mikor kell ellenie magaban. Egy gyereknel mashogy mukodik...tobb onallo akarata van.

Majd eljon az ido, mikor elkezdesz vagyni egy gyerekre, es akkor nem fogsz ketelkedni abban, hogy nem leszel lusta ellatni a gyerekedet.

Gondolom yorkiról lehet szó. Egyébként ha két napig nem viszed ki, hol végzi el a dolgát?

Nekem is van yorkim, de a 14 óra is olyan, hogy fizikailag nem tudja már visszatartani akkor (egyszer elaludtam és egy tócsa várt, mikor felébredtem).