Akarom vagy szeretném?

Én nem lovagolok szavakon.

Óvodás korban persze megtanítanám arra, hogy hogyan kérünk udvariasan valamit, de a mindennapi, otthoni beszédben nem lovagolnék rajta. Szóval nekem mondhatja, hogy "akarom", bőven elég, ha társaságban vagy más felnőttekkel szemben mondja, hogy "szeretném".

Ha sokat vagyunk együtt, akkor úgyis minta vagyok neki, és én is szeretnéket mondok. Úgyhogy már csak emiatt is eltanulná.

#1 vagyok, csak utólag olvastam végig a linket.

Kb. azt mondja Vekerdy, amit én is.

AZ biztos, hogy nem erőltetném soha a szeretnéket, ahogyan a cikkben az anyuka szülei. Nekem is rossz lenne ilyen cirkuszt hallani és leállítanám a szüleimet.

Nálunk ritkán használják, de akkor amikor rettentő dacosan mondják, akkor el szoktam mondani, hogy úgy fejezzük ki szépen, hogy szeretném, de nem ezen múlik, hogy lehet-e.

MEg kell kérni

Nálunk sokszor

“De nekem kellllllll” szokott menni nagyon.

De szerintem sem ezen múlik, hogy milyen lesz a gyerek.

"Szóval nekem mondhatja, hogy "akarom", bőven elég, ha társaságban vagy más felnőttekkel szemben mondja, hogy "szeretném"

Rokongyerekeknél tapasztalom, hogy nem mondják senkinek sem, hogy szeretnék, sőt, csak annyit mondanak, hogy "rizst", meg "vizet", ahelyett, hogy azt mondanák, hogy kérek vizet. Otthon is, társaságban is. Az én lányom otthon is, társaságban is azt mondja, hogy "szeretnék", mivel megtanítottuk rá.

Nem gondolnám, hogy emiatt megtört volna az akarata, hogy udvaraisan fejezi ki magát.