Hogyan bírjátok a házimunka-kisgyerekek-teljes munkaidős triót? Hogy marad energia és türelem, hogy a gyerek ne érezze kevésnek a szülővel töltött időt? És persze a szülő a gyerekkel töltött időt?
Hogyan lehet ezt úgy jól csinálni, ha káosz van, hisztizik, fáradt mindenki,... és eközben mintha elszaladna a gyerekkoruk, és zokogni tudnék, hogy nem én tanítottam a kisebbet cipőfűzőt kötni, hanem az óvónéni. Mert ő van vele a nap nagy részében.
A marha fárasztó munkanap után hiába a takarítás, 2 perc alatt kosz és rumli újra, már nem is foglalkozik vele néha az ember, nem igénytelenségből, hanem mert nem bír ennél többet. Hiába az eltervezett hétvége, kicsapja a fél napos hisztit-durcit, mert hétköznap lefárad, pedig nincs leterhelve halom szakkörrel és egyebekkel, dől minden, és a hétköznapok úgy telnek el, mintha nem is lenne család. És marad 2 nap, ami semmire nem elég. És próbál az ember iszonyú türelmes lenni, van hogy megy, van hogy nem.
Semmi negatív hangvételű hozzászólást nem szeretnék olvasni, egyszerűen ti hogy bírjátok?
Egyes amit ír, szó szerint. Én nagyszülő segítségével, és a férjem folyamatosan, sajnos harcolós bevonásával.
És néha elengedem, szaladjon a lakás, rumlizzon a gyerek.
Sajnos ez nagyon nehéz, ha a gyerekkel töltött idő hiánya számodra a legfájóbb, akkor a többit sajnos félre kell tenni és eltűrni a rumlit. Vagy játékosan bevonni a gyereket a rakodásba, addig is együtt lehettek, beszélgethettek. Ha főztök is, azt is együtt. Ha van rá mód akkor ételt befizetni, vagy heti egyszer takarítót fogadni, ha heti egyszer kitakarít alaposan többi nap csak kis energiát igényel tőletek, főleg ha egész nap otthon sem vagytok.
Tényleg érdemes a kevés otthontöltött időt a gyerekre fordítani, meghálálja az évek során. Sajnos ebben a korban élünk, de van a mondás, segíts magadon ,isten is megsegít. Ergo, ne szakítsd meg magad, nem kell tökéletesnek lenni minden téren.
Az a baj, hogy aki nem tud segítséget kérni, így lett nevelve.
Mi van akkor, ha szalad a ház? És? Kinek fontos ez? Annak aki úgy lett nevelve, hogy akkor fogják elismerni és szeretni, ha egyedül mindent tökéletesen, hang nélkül kivitelez. Megszakad magyarul. Mert milyen nő már az, aki takarítónőt hív, aki ebédet rendel, aki esetleg le is pihen, ha felszabadul valemennyi értékes ideje? Na milyen? Boldog.
A házimunkában besegít a férj. És a gyerek körül is. Ha nem, akkor otthagyod a munkát és csak a házimunka gyerek marad rád. Vagy modern felállás, ahol a férfi is kiveszi a részét mindenből vagy hagyományos, hogy a férfi dolgozik, a nő gyereket nevel és háztartást vezet.
Ha a férfi a hibrid felálláshoz ragaszkodik, hogy te besegítessz a kenyérkeresésben, de ő nem segít be a "női" munkában akkor válás.
És akinek nincs nagymama? Könnyen mondják sokan, ha nincs segítség. Nekem csak a férjem van. 8 órát dolgozik a férjem is és én is, én 8-16, ő 7-15
Én viszem, ő hozza.
Főzni 2 naponta főzök, plusz néha rendelés, így van hogy 3-4 napig se főzök, az visz el sok időt amúgy.
Folyamatosan rendet tartunk,így nagy káosz sosincs.
Általában esténként a férjem játszik többet a gyerekkel, hétvégéket mindig együtt töltjük
Mi azzal kompenzálunk, hogy sokat megyünk nyaralni és akko hetekig csak rá tudunk tényleg figyelni, se házimunka, se munka.
És pluszba még erre rájön a folyamatos stressz is, hogy ha betegek, a munkahely nem tolerálja és elveszíted a munkád is... Nekem 4 hónapja indult el újra a mókuskerék, immár két gyerekkel. Az elsőnél is volt munkába állás, de esküszöm az egyszerűbb volt..
Én most érzem igazán azt, amit te leírtál. És nemcsak a gyerekek irányába, hanem a férjem irányába is, hogy egyszerűen nem tudok mindenre és mindenkire elegendő időt fordítani.
Én első lépésként azt igyekszem tartani, hogy ha felismerem a helyzetet, hogy na most épp egy időt pazarló szituációban ülünk (munka utáni telefon nyomkodás, tévé vagy fölösleges konyhában pakolászás, stb) akkor igenis ki kell rángatni a család tagjait ebből. Ki kell menni az udvarra, el kell menni a környékre sétálni, akár csak egy fél órára is. Amikor becsukjuk magunk mögött az ajtót, akkor figyelünk igazán arra, hogy kik vagyunk és mi esik jól nekünk.
Illetve a családi látogatások. Nekem például sokat segít, ha 1-2 hetente legalább egy családtaggal tudunk találkozni és időt tölteni vele, kávézni, lakásban vagy városban. Nem kell sokszor nagy dologra gondolni, egy apróság is elég a lelki felüdüléshez. Azokat a pici pici időket kell meglátni, amikor ezeket ki lehet használni. Fontos ezt megtanulni szerintem.
Takarítónénink van.
Van a férjemnek és nekem is én időnk hétköznap, amikor elmegyünk edzeni. Akkor a másik van a gyerekkel.
Van kimondott, dedikált gyerekidő.
Hagyunk időt a feszültséglevezető hisztikre is hétköznap.
Hétvégén sokat megyünk kirándulni, mert nem igényel nagy tervezést és a természetben levés feltölt. Még akkor is ha 2 óra az egész.
Nagyszülőkre havi 2-3szor lehet számítani, mert nem lakunk egy városban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!